A betegségek és a súlyos sérülések a betegeket sokszor úgy sodorják magukkal, mint egy katasztrofális földcsuszamlás. Úgy érzik magukat, mint aki csapdába esett, magányosan és egyedül. Az emberi törődést kifejező érintés lehet az egyetlen dolog, ami biztonságot és reményt nyújt a számukra. Amikor megérintjük a betegeket, ők is ugyanúgy megérintenek minket. Ezekben a pillanatokban rádöbben az ember, hogy nincs egyedül a félelmeivel és a szenvedésével, sem betegként, sem pedig szakemberként.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha az ember keze sebes, lehet, hogy nem tud olyan hatékonyan dolgozni, mintha semmi baja nem volna, de az biztos, hogy nem fog törni-zúzni, hanem óvatosan nyúl mindenhez. Ha fáj a lába, nem fog futóversenyt nyerni, de biztosan nem rugdos meg másokat. Másmilyen lenne a világ, ha mindenki a sebes kéz tapintatával, a fájós láb óvatosságával közelítene a másik emberhez. A sebek, a fájdalmak érzékennyé tesznek, igazából gyógyítanak bennünket.
2. Ha az ember beteg és magatehetetlen, könnyen magányosnak érzi magát. Nem tud egyedül megfordulni az ágyban, nem tud egyedül kiülni a székre, nem tud telefonálni, nem tud válaszolni az e-mailjeire. Nem elég, hogy át kell élni ezt a nyomorúságot, még az ember méltóságát is kikezdi.
3. A fájdalom néha elkerülhetetlen, de a szenvedés nem. Képzeljük el, hogy boldog kapcsolatban élünk valakivel, akit aztán elveszítünk. Nyilván fájdalmat fogunk érezni, ez teljesen természetes. Ha azonban tovább cipeljük ezt a fájdalmat, és egyfolytában összetörtnek érezzük magunkat miatta, az már szenvedés.
4. A legszorosabb, legmélyebb kapcsolat pillanataiban minden más semmivé foszlik. Csak a szívünk dobogása jut el a tudatunkig. A másik kezének érintése. A hihetetlen élmény, hogy mindketten ugyanazt érezzük. És arra a rövidke időre tudjuk, hogy utunkon nem vagyunk egyedül, van valaki mellettünk.
5. A sebesülés gyakran jobban megrázza a családtagokat, mint az érintettet. A páciens tudja, mit kell tennie - túlélnie, gyógyulnia -, és ehhez rengeteg energiára van szüksége. A betegnek magára kell figyelnie. Ha hagyja, hogy a család leszívja az energiáit, akkor még nehezebben épül fel. A házastársak és a szülők ezt ritkán értik meg. Abban a hitben élnek, hogy a szeretet mindent orvosol, és visszautasításnak veszik, ha a páciens nem kér belőle. Minette Walters
6. Sokszor egy megnyugtató szó vagy egy kiadós beszélgetés is segít a pácienseken. A fájdalmak a kedvességtől és az odafigyeléstől is enyhülnek, néha meg is szûnnek.
7. Amikor egy számunkra fontos ember nincs biztonságban, akkor azt hisszük, hogy rajtunk kívül senki sem tudja megvédeni, megóvni a bajtól. És ha úgy alakul, hogy mégsem mi vagyunk azok, akire rábízzák a számunkra kedves ember védelmét, és tudjuk, hogy őt veszély fenyegeti, mi pedig kénytelenek vagyunk távol lenni tőle, na, itt kezdődik az a szörnyû szenvedés, amelynek elviselésére nem mindenki képes. Minden percben, minden másodpercben szörnyûbbnél szörnyûbb képek jelennek meg a képzeletünkben, majd beleőrülünk a bizonytalanságba, mert nincs lehetőségünk arra, hogy most rögtön, azonnal megtudjuk, minden rendben van-e, nem kell-e segíteni. Alekszandra Marinyina
8. Az emberi psziché automatikusan mélyre temeti az olyan dolgokat, amelyeket nem tudunk kezelni, amik egyszerûen túl ijesztőek és elbizonytalanítóak egészen addig, amíg eljön az a nap, amikor képesek leszünk megbirkózni velük. Sajnos azonban akármennyire is próbáljuk mélyre temetni magunkban a fájdalmat, utat találhat a felszínre különböző függőségek, szorongás, táplálkozási zavarok, álmatlanság vagy bármilyen olyan poszttraumatikus tünet és önpusztító viselkedés képében, amelyet a bántalmazások túlélői évek hosszú során át tapasztalnak. Meglehet, az incidens maga csak percekig vagy esetleg pár órán át tartott, a hatása azonban egy életen át elkísér. Demi Moore
9. Én mindig nagyon meglepődök azon, hogy az emberek, akik azért jönnek hozzám, mert nem érzik jól magukat, azt hiszik, a terápia végén jobban lesznek. Nem tudják, hogy tulajdonképpen csak egy dolog történik a terápiában: megnő a kapacitásuk a szenvedésre. Vagyis a végén már nem ijednek meg attól a szenvedéstől, ami együtt jár az élettel. Feldmár András
10. Az embereknek szükségük van szeretetre, amikor fájdalom veszi körül őket.