A boldogság egy állapot, ami addig tart, amíg hiszel benne, jön ő, ha hívod, de ha félsz tőle, eltûnik az életedből. Na nem mintha olyan messzire menne. Ott lesz ő mindig körülötted, csak lehet, hogy nem fogod észrevenni. Tenni kell érte, hogy meglásd. Elfogadja, ha nem törődsz vele, és azt is, ha befogadod. Õ ilyen. Feltétel nélkül létezik. De neked kell hinned benne.

Kapcsolódó idézetek

1. Az a boldogság, ha azért szeretnek, aki vagy, fenntartások és habozás nélkül, anélkül, hogy közben hátralépnél, rápillantanál a telefonodra vagy körbenéznél, hogy mások mit gondolnak. A boldogság bizalom, hit, bizonyosság, hogy a szereteted biztonságban van valaki más szívében.
2. A boldogság sok formában jön - jó barátok társaságában, az érzésben, amikor valaki más álmát valóra váltod, vagy a megújult remény ígéretében. Nem baj, ha hagyod, hogy boldognak lássanak, különben soha nem tudnád meg, hogyan múlik az, ami boldogság lehet.
3. A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltûnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs. Oravecz Nóra
4. A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerû, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből. Stephanie Dowrick
5. A boldogság tudatállapot. Egyszer csak azt veszed észre, hogy itt van, és jól érzed magad. Nem csinálod, hanem spontán módon történik veled, és pontosan tudod, ez az, éppen úgy, mint amikor szerelmes vagy. Nagyobb eséllyel történik meg, ha "bizonyos dolgokat" végzel. Az, hogy a "bizonyos dolgok" kinek mit jelentenek, teljesen egyéni. Farkas Lívia
6. A boldogság egy érzelmi válasz egy eredményre. Ha nyerek, boldog leszek. Ha nem nyerek, nem leszek boldog. Ez egy "ha, akkor" típusú, ok-okozati, "valamit valamiért" alapelv, ami fenntarthatatlan, mert mihelyt eléred, rögtön magasabbra helyezed a lécet. A boldogságnak tehát vannak bizonyos feltételei. Eredményfüggő. Éppen ezért ha a boldogságot kergeted, gyakran csalódni fogsz, és az idő nagy részében boldogtalan leszel. Az öröm azonban más dolog. Az öröm nem választás kérdése, és nem egy válasz valamilyen eredményre. Az öröm egy állandó állapot, ami abból fakad, hogy azt teszed, amire születtél, bármi is legyen az eredmény. Matthew McConaughey
7. A boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy ez volt a boldogság.
8. A boldogság benned van. Ennek semmi köze ahhoz, hogy mennyi helyeslést kapsz, vagy hogy hány ember dicsér meg. A boldogság akkor jön, amikor úgy gondolod, tettél valami igazán jelentőségteljeset.
9. A boldogság a szív mosolya. Ez vagy sugárzik az emberből, vagy nem. Vagy éppen benne van, áthatja a lényét, vagy nincs, és akkor nem lehet mit tenni.
10. A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják. Csernus Imre