A boldogság: képzelődés. Amíg boldognak képzelem magamat, boldog is vagyok. Aki pedig ebből a képzelődésből kiszakít, boldogtalanná is tett. Elszakította azt a sejtelemnyi hálót, amelyben csillogva fészkel a boldogság aranypókja.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogság (...) talán nem más, mint az élet értelmével kapcsolatos személyes téveszméink összehangolása az uralkodó kollektív téveszmékkel. Amíg személyes narratívám összhangban van a körülöttem lévő emberek narratíváival, meg tudom magam győzni arról, hogy az életemnek van értelme, és ebben a meggyőződésben boldogságot lelek. Yuval Noah Harari
2. A boldogságot úgy definiálom, mint az örömteli tapasztalatok sokaságának összegződése. Az öröm fontos érzelem, amely energiát ad és segíti az együttmûködést. Ha az ember élete egy bizonyos időszakában sok örömteli pillanatot él át, boldognak mondja magát.
3. A boldogság egy olyan történés, amit minél jobban, minél erőszakosabban akarunk, annál kevésbé jön létre. Sőt, egy lépéssel ennél is tovább megyek: amikor az ember a boldogságot átéli, rendszerint még akkor is csak valami érdekes, izgalmas érzést él át, és csak utána gondolja, hogy ez volt a boldogság.
4. Ez a boldogság: az életben fölfedezni a szépet, a harmóniát. A boldogságot magából építi fel az ember. Még ha az építőanyagot az életből bányássza is ki. Darvas József
5. Az én boldogságom kizárólag abban áll, hogy azon, amit mások magabiztosan megtesznek, azon én el is gondolkodom. Ez az elgondolkodás az én boldogságom.
6. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog. Margit Sandemo
7. A boldogság a szív mosolya. Ez vagy sugárzik az emberből, vagy nem. Vagy éppen benne van, áthatja a lényét, vagy nincs, és akkor nem lehet mit tenni.
8. A boldogság lelkiállapot, nem pedig cél. Nem szükségszerû, hogy "rátaláljunk a szeretetre" a boldogság előtt. A boldogság abból fakad, ahogy az élet eseményeiről gondolkozol: a dolgok pozitív szemléletéből; annak megértéséből, hogy mi jó, vagy miből lehet tanulni; abból, hogy mindenkiről a legjobbat feltételezed; a fölösleges dolgokon való felülemelkedésből; a bajon és balszerencsén való túllépésből; lelkesítő és magukkal ragadó célok megfogalmazásából; alkotókészséged állandó fejlesztéséből; az élettel való törődésből. Stephanie Dowrick
9. A boldogság (...) csak addig ér, ameddig az elmélkedés is ér, s akiben az elmélkedés nagyobb mértékben van meg, az nagyobb mértékben is boldog - nem csupán járulékosan, hanem éppen az elmélkedés alapján; ennek ugyanis önmagában van a becse. Mindezek szerint a boldogság nem egyéb, mint valamiféle elmélkedés. Arisztotelész
10. Mi kell a boldogsághoz? Azt hiszem, valamilyen belső kiegyensúlyozottság. Melyik ember mondhatja el magáról, hogy boldog? Azt gondolom, az az ember boldog, aki a saját életét éli a legszívesebben.