Ugrás a tartalomra
Idézetem
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0
  • Témák
  • Szerzők
  • Kedvenceim 0

A boldogság madara nem sorolható egyetlen madárfaj közé sem, mert külleme csaknem leírhatatlan, ráadásul állandóan változik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindenki másként látja. De közben mindannyian tudjuk, hogy itt él velünk, ismerjük tollainak puhaságát, melegségét, néha mintha látnánk is, de nem tudjuk pontosan, hol él, honnan jön, mi az eredete. Mégis ő talán a legnépszerûbb madárfaj, nyilván ezért is mindannyian őt keressük, azt szeretnénk, hogy föl-föltûnjön a közelünkben, és ha lehet, maradjon velünk örökre. De ez utóbbit még senkinek sem sikerült elérnie.

🔄 Változás 🕊️ Búcsú az élettől
Ad

Kapcsolódó idézetek

  1. A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet. Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át. Esztergályos Cecília
  2. A boldogság madara költöző madár, mindig elhagy minket. Az ornitológusok szerint ilyenkor visszahúzódik abba a térbe, ahol a gondolataink születnek. Nincs kizárva, hogy ebből csipeget, ez a tápláléka, ebből tartja fönn magát - és minket is. Ezért látogat el hozzánk újra meg újra.
  3. Mi az öröm? Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni. Ez ugyanaz a madár, Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét. Sri Chinmoy
  4. A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája: az emberi szív. Maurice Maeterlinck
  5. Megesik velem, hogy úgy látom: a legszebb és legcsodálatosabb minden létező közül mégiscsak az a szép madár, amely fönt lebeg szabadon a magasban. Máskor meg nincs elbûvölőbb a fehér pillangónál, szárnyán piros szemekkel vagy a felhők között áttörő esti napsugárnál, amikor csillog, de a fény nem vakít, és az egész világ boldognak és ártatlannak látszik. (...) Minden nagyon szép, ha a megfelelő pillanatban tekintünk rá. Hermann Hesse
  6. A madár a maga szépségében minden élő közül a legmagasabb rendû esztétikum kifejezője (...), a legbecsesebb szellemi értékek mûvészi jelképe. Mégis azt tapasztaljuk, hogy egy madárraj összehasonlíthatatlanul nagyobb élményt nyújt, mint egy magányos madár. William Henry Hudson
  7. Meggyőződésem, hogy valójában boldognak kellene lennünk, hiszen annyi csodálatos dolog van a világon: fák, madarak, virágok, emberi arcok. Nincs köztük két egyforma, ráadásul mindegyik szüntelenül változik. Hogy is unatkozhatnánk? Nem volt még két egyforma naplemente a világon. Vagy nézzük meg társaink arcát: mind különböző. Mindenkinek megvan a maga szépsége. Leo Buscaglia
  8. Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörû, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (...) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (...) És azt gondolta: "Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem." A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába, és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. (...) Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni a létének értelmét, és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását, és megcsúnyult. (...) Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. (...) A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét, és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. "Miért jöttél?" - kérdezte a halált. "Hogy újra együtt repülhess a madaraddal" - felelte a halál. "Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele." Paulo Coelho
  9. Sokan állítják, hogy a madárfigyelés nem az ő sportjuk. De (...) e csodás hobbi révén eljuthatunk a világ szépséges tájaira, és lenyûgöző bepillantást nyerhetünk a sokszínû természetbe.
  10. Az emberi boldogság különböző alakjaival többnyire úgy vagyunk, mint bizonyos facsoportokkal, amelyek távolról nézve bámulatosan jól festenek. De ha közeledünk és bemegyünk, ez a szépség eltûnik: nem tudjuk, hová lett; fák között vagyunk: ez az egész. Ezen alapul, hogy oly gyakran irigyeljük mások helyzetét. Arthur Schopenhauer
Ad

© 2026 Idézetem. Minden jog fenntartva. Kapcsolat