A boldogság madara költöző madár, mindig elhagy minket. Az ornitológusok szerint ilyenkor visszahúzódik abba a térbe, ahol a gondolataink születnek. Nincs kizárva, hogy ebből csipeget, ez a tápláléka, ebből tartja fönn magát - és minket is. Ezért látogat el hozzánk újra meg újra.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogság madara nem sorolható egyetlen madárfaj közé sem, mert külleme csaknem leírhatatlan, ráadásul állandóan változik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy mindenki másként látja. De közben mindannyian tudjuk, hogy itt él velünk, ismerjük tollainak puhaságát, melegségét, néha mintha látnánk is, de nem tudjuk pontosan, hol él, honnan jön, mi az eredete. Mégis ő talán a legnépszerûbb madárfaj, nyilván ezért is mindannyian őt keressük, azt szeretnénk, hogy föl-föltûnjön a közelünkben, és ha lehet, maradjon velünk örökre. De ez utóbbit még senkinek sem sikerült elérnie.
2. A boldogság olyan madár, amit bezárni, megkötni nem lehet. Nekünk kell úgy élni, hogy velünk maradjon és elkísérjen egy életen át. Esztergályos Cecília
3. A Kék madarat nem kell távoli országokban keresni. A Kék madár mindig velünk van, ha szeretjük egymást, és örülünk az élet legkisebb ajándékainak is. De mindig elrepül, ha bántjuk egymást, ha irigykedve figyeljük a mások örömét. Mert a Kék madár maga a boldogság, és kalitkája: az emberi szív. Maurice Maeterlinck
4. Mi, madarak hiába tudunk repülni, mégsem repdesünk csak úgy összevissza a világban. Amelyikünk költöző madár, az nagy utat tesz meg, mégis mindig ugyanoda érkezik. Bárhová repülhetnénk, mégsem tesszük. Ti, emberek annyira mások vagytok! Mindig tele vagytok tervekkel, vágyakkal! Ha repülni tudnátok, csak röpdösnétek a világban mindenfelé, még azt is elfelejtenétek, mi a dolgotok. Kicsit telhetetlenek is vagytok. Nekünk nincs nagyobb fészkünk, mint amekkorában elférnek a tojáskák, s nem fogunk több legyet, kukacot, mint amennyit meg tudunk enni. Szerintem azért nem tudtok repülni, mert akkor nem elégednétek meg az otthonotokkal, a hellyel, ami a tiétek.
5. A boldogság olyan madár, hogy a kis fészekben hamarébb megpihen. Móricz Zsigmond
6. A boldogság egy pillangó. Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül, de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk. Nathaniel Hawthorne
7. A boldogság mindig elszökik. Mindig elmegy egészen addig, amíg nem hiszel abban, hogy megérdemled. Onnantól kezdve, hogy magától értetődően az életed részévé teszed, nem fog eltûnni. Nem is kell félned tőle. Onnantól kezdve majd megtanulod, hogy mindenkinek mást kell hoznia, másfajta boldogságot. Eufórikusat, minit, aprót, nagyot, felejthetetlent, vagy bármit... valami érdekeset, olyat, amit mindig hozzá fogsz kötni - a mosolyához, az arcához, a szemeihez. Senki máshoz, csak hozzá. Az már más dolog, hogy mindent csak megszabott ideig érezhetsz és élvezhetsz, na meg persze néha el kell engedni, hagyni, hogy menjen, nem ragaszkodni hozzá - ennél nehezebb lecke pedig bizony nincs. Oravecz Nóra
8. Néha azt hiszem, hogy mindenkiben ott rejtőzik egy kismadár. És ha képes vagy megénekeltetni vagy megreptetni ezt a madárkát, olyankor boldog vagy. Jannah Loontjens
9. A boldogság legtöbbször ujjongó öröm, amely csaknem szétfeszíti az ember keblét, és ugyanolyan gyorsan elmúlik, mint ahogyan jött. Aztán ismét itt terem, és elhiteti velünk, hogy az élet csodálatos dolog. Margit Sandemo
10. Mi az öröm? Egy madár, melyet mindannyian el szeretnénk kapni. Ez ugyanaz a madár, Melynek mindnyájan úgy szeretjük látni a röptét. Sri Chinmoy