A bosszúvágy paradoxona, hogy függővé teszi az embert; elhiteti vele, hogy csak akkor szabadulhat a fájdalomtól, ha kínzóját is ugyanúgy szenvedni látja.

Kapcsolódó idézetek

1. A bosszúvágy hosszan és forrón tud izzani az ember lelkében. Főleg, ha minden tükörbe vetett pillantás csak megerősíti a bosszú jogosságát. Suzanne Collins
2. A bosszú csak újabb bosszút, még szörnyûbb káoszt, még áthatolhatatlanabb sötétséget szül. A bosszú elrabolja, foglyul ejti, megcsonkítja az embert, mi pedig csak gyötrődünk és gyötrődünk, amíg meg nem szabadulunk a parazita szívókorongjaitól.
3. A bosszú elborítja az agyat, kizárja a józan gondolkodást. A szenvedély bármely formája bukáshoz vezethet. Nora Roberts
4. A szenvedély olyan, mint a drog: kezdetben azt hiszi az ember, hogy az uralma alatt tartja, de egy napon kénytelen beismerni, hogy a drog uralkodik rajta. Guillaume Musso
5. Úgy tartják, a bosszú édes méreg, ami megrontja az embert, miközben ellenállhatatlanul vágyik rá. Mark Lawrence
6. A bosszúvágy megerősíti az ember lelkét, azonban ha makacsul ragaszkodunk hozzá, előfordulhat, hogy eltompít és gyengévé tesz.
7. Ráleltem egy paradoxonra: ha addig szeretsz, hogy az már fáj, akkor nem marad fájdalom, csak szeretet. Teréz anya
8. A kibírhatatlanul hosszú büntetések alattomos és durva paradoxonja, hogy hét-, tizenkét és húszéves büntetés mellett az ember csak úgy tud ember maradni, ha elfogadja, hogy a börtön az ő világa. De ha ez a helyzet, akkor hogy lesz képes odakint ettől függetlenedni a szabadulás után? Piper Kerman
9. A függőség szeretetnek tûnik föl, mert a függőségben szenvedő ember kétségbeesetten ragaszkodik társához. Valójában persze ez nem szeretet, hanem az ellentéte.
10. Amikor úgy gondolom, hogy folyamatosan megcsal, nem hagy nyugodni a kínzó vágy: úgy érzem, megbolondulok, ha hozzám ér, és megbolondulok, ha nem hozzám ér, hanem máshoz. Bolgár György