Ugrás a tartalomra
A buddhistáknak van egy jó kis gyakorlatuk: hétvégenként egy füzetbe felírják, hogy a héten mi hozta ki őket a sodrukból. Mitől féltek, miért haragudtak, min háborodtak fel - csak röviden, emlékeztető szavakban. Egy hónap múltán aztán végignézik a listát, és figyelik magukat, mi az, ami még mindig bántja, felháborítja őket, és mi az, aminek már nincs jelentősége számukra. Azokat kihúzzák. Ilyenkor néha döbbenten látja az ember, hogy milyen marhaságokon izgatta fel magát. Olyasmiken, amiknek napok, hetek elmúltával már semmi jelentőségük sincs. Ilyenformán idővel kirajzolódnak az érzelmileg valóban fontos dolgok.
Kapcsolódó idézetek
-
Nekem is vannak rossz napjaim, nekem is vannak problémáim, mint mindenki másnak. A buddhisták szerint a vágyak boldogtalanná tesznek. Ha az emberek nem tudják beteljesíteni a vágyaikat, akkor kielégületlenséget éreznek, és a körülményeket vagy az alkalmazott eszközöket hibáztatják. Ha viszont beteljesülnek a vágyaik, akkor az rendre nem hozza meg a várt kielégülést, és a csalódás lesz úrrá rajtunk.
-
A buddhistákat az átélt fájdalom bölcsebbé teszi. Minél jobban fáj valami, a buddhista annál bölcsebb lesz.
Dorthe Nors
-
Jó, ha az ember képes kiadni magából bármilyen módon az érzéseit egy nehéz időszak után. Vannak emberek, akik egyáltalán nem tudnak a lélekről beszélgetni, nincs is kivel beszélgetniük. Ilyenkor jön az, hogy valamilyen módon ki kell adni azt magadból. Ha csak saját magadnak leírod egy füzetbe, hogy éppen ma mi történt, az milyen reakciókat váltott ki belőled, és te azt hogyan igyekszel feldolgozni, az már segíthet.
Tóth Vera
-
A holnapra halasztásokban elvész a lényeg, az igazi értékek. Sokan erre csak akkor jönnek rá, mikor beteg gyermekük ágya mellett virrasztanak, szerelmük temetésén állnak félig eszméletlenül a fájdalomtól, vagy mikor az orvosuk lemondóan közli, hogy már csak néhány hónapjuk van hátra. Akkor - ha tehetnék - odaadnák mindenüket, hogy visszatekerhessék a kegyetlen időt, ami folyton rohan vagy vánszorog, de soha nem telik pont jó ütemben, hogy boldogok lehessünk minden elvesztegetett napon.
-
Ha valami sérelem vagy baj éri, a fájdalmat félre kell tenni néhány napra, akár az esti lapot, olvasatlan. S mire egy hét múlva odanéz, másként látja már, miként a múlt heti újság hírei és szenzációi is elavulnak pár óra alatt. Szinte magától kikristályosodik minden.
Vavyan Fable
-
Az ember azt gondolja, az idő az élet legfőbb sorvezetője, ám amikor számba veszi élete dolgait, rájön, hogy ez nem így van. Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül.
-
Nem hagyom, hogy egy rossz, fájdalmas emlék elvegye a kedvem az új dolgokkal való kísérletezéstől. (...) Többet ér, ha kibírom, pityergek egy keveset, és másnap felkelés után túlteszem magam rajta. Megmarad néhány horzsolás, amelyek emlékeztetnek a történtekre, és nincs ezzel semmi baj. Kis idő múlva a horzsolások elhalványulnak, mégpedig okkal: ideje belevetni magunkat egy újabb kalamajkába.
Trevor Noah
-
Ha nagyon megszorítanának, be tudnám tenni egyetlen táskába mindazt, ami az életemben a legfontosabb. Ha az ember felteszi magának a kérdést, hogy mi az, amire valóban szüksége van, rájön, hogy nem az, amire először gondolna. Könnyedén félredobnám a befejezetlen munkát, a számlákat, a határidőnaplót, hogy legyen helye a flanelpizsamának, ami jól jön esős időben, a szív alakú kavicsnak, a gyerek egyik ajándékának. Aztán fontos a rongyosra olvasott könyv, ami minden áprilisban előkerül, mert azt olvastam akkor, amikor szerelmes lettem... Kiderül, hogy nem az a sok minden a fontos, amit az ember évek során felhalmoz maga körül, hanem az a kevés, amit el tud vinni magával.
Jodi Lynn Picoult
-
A buddhisták úgy tartják, hogy a test a lélek védőburka, a lélek halhatatlan, ami a halál megérkeztével ugyan eltávozik a testből, de valaki másban újjászületik. A távozás azonban a halál beálltával nem azonnal következik be, hanem egy hosszabb folyamat, ezért az elhunytat csak akkor lehet eltemetni, amikor a spirituális vezető úgy ítéli meg, hogy a lélek már eltávozott a testből. Ez idő alatt a testet nem szabad bántani, hogy a lélek a megvilágosodásra koncentrálhasson.
-
A buddhisták jó emberek. Az átlagosnál mélyebbek. Átlátnak olyan összefüggéseket, amelyeket mások nem.
Dorthe Nors