A büszkeséget rendszeresen összekeverik a nagyképûséggel. (...) A büszkeség az én szememben egy olyan tulajdonság, amit valaki akkor tud elérni, ha szívvel-lélekkel megéli az életét, mind racionális, mind érzelmi szempontból. A büszkeség a gerinc tudata.

Kapcsolódó idézetek

1. Kevesen vannak, akik valamely valódi vagy képzelt jó tulajdonságon felbátorodva ne táplálnák magukban az önelégültség érzését. A hiúság és a büszkeség két különböző dolog, bár e szavakat gyakran felcserélik. Az ember lehet büszke, anélkül hogy hiú lenne. Jane Austen
2. A büszkeség arra jó (...), hogy leplezze az ember érzéseit. De attól még az érzés éppúgy megmarad. Agatha Christie
3. A dicsekvés általában a kisebbrendûségi komplexus öntudatlan beismerése. (...) Amikor dicsekszel a teljesítményeiddel, valójában azt közlöd másokkal, hogy nem vagy biztos magadban, és nem tudod, mennyire értékel a világ. Napoleon Hill
4. A büszkeség inkább azzal függ össze, hogy mi a véleményünk önmagunkról, a hiúság azzal, hogy milyen legyen rólunk mások véleménye. Jane Austen
5. A pozitív önbecsülés a legfontosabb fejleszthető pszichés ütőkártyánk, amivel boldogulni tudunk az emberi társadalomban. Az önbecsülés azt jelenti, hogy büszkék vagyunk magunkra, és ez a büszkeség belülről fakad.
6. Nagylelkûség többet adni, mint amennyire képesek vagyunk, büszkeség kevesebbet elfogadni, mint amennyire szükségünk van. Kahlil Gibran
7. Az igazi tartós, maradandó önbecsülés mindig a tettekhez kapcsolódik. Nehéz olyanra igazán őszintén büszkének lenni, amihez nem járult hozzá az ember. Árvai Péter
8. Ha a félelem és a büszkeség között ingadozik az ember, hiába tudja, hogy a félelem fog győzni, azért a büszkeségét sem ereszti. Mark Lawrence
9. Van, hogy valakire nagyon büszke vagy. Szeretnéd megmutatni az egész világnak, hogy megismerjék, hogy szeressék, hogy elismerjék őt. De nem teheted. Nem mondhatod el senkinek, hogy te ismersz, szeretsz egy rendkívüli lényt. De így is büszke lehetsz rá. A szívedben, a lelkedben. Csitáry-Hock Tamás
10. Az egoizmus nem egyenlő a büszkeséggel, önmagad megbecsülésével. Sőt, minél kevésbé vagy egoista, annál inkább büszke vagy mindarra, ami vagy. (...) Az ego mindig méricskél. Kifelé, a világra figyel, és mindig hozzád méri a többi embert. Mivel az életenergiát a figyelemből, az elismerésből nyeri, ezért igyekszik téged valamiféle kiválasztott, kiemelkedett, felsőbbrendû szerepkörhöz juttatni.