A centralizáció mindig az élet halálát jelenti. Mert az élet kiterjedni akar, és nem központokba óhajt menni. Vagy a szellem, vagy a fizikai test halálát jelenti, amikor összezsúfolnak egy csomó embert jókedve ellenére.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál csupán átköltözés egyik házból a másikba. A halál nem elmúlás, hanem második születés. Amint a tojás héja felpattan, amikor a kiscsibe teljesen kifejlődik, ugyanúgy elérkezik annak az ideje, hogy a lélek és test elváljon egymástól. A halál annak szükségszerûsége, hogy elkerülhetetlenül átköltözzünk egy másik világba, amelyben az ember eléri teljes felemelkedését. Mesa Selimovic
2. Az emberek azért félnek a változástól, mert csak rosszabbra változhat minden, abban az értelemben, hogy más emberek leszünk tőle, nem maradunk önmagunk. Vagyis a változás: halál. Kim Stanley Robinson
3. Minden lépés a halálhoz visz közelebb, minden mozdulat, minden lehelet annak az utálatos munkáját sietteti. Lélegzés, alvás, evés, munka, álom, minden, amit csinálunk - halál. Egyszóval, élni annyi, mint meghalni! Guy de Maupassant
4. A szocializmus nem más, mint a kapitalista központosítás beteljesedése, még ha a központosítás oly vakon ment is végbe, mint egy baklövés. Úgy vélem, sok józanul gondolkodó ember számára, aki a túlméretezett társadalmi tervezeteket fölöttébb ésszerűtlennek véli, vonzó lesz azon elgondolás természetes ésszerűsége, hogy amit elrontottunk, azt vissza kell csinálni. Gilbert Keith Chesterton
5. A civilizáció (...) arra készteti az embereket, hogy szorosan összefonódó csoportokba álljanak össze; ezt a célját csak úgy érheti el, ha állandóan fokozza a bûntudatot. (...) Ha a civilizáció szükségszerû fejlődési folyamat a családtól az emberiség egészéig, akkor (...) a szeretet és a halál ösztönének örök küzdelme miatt e folyamat szorosan összekötődik a bûntudat növekedésével, amit egy bizonyos ponton túl az ember már alig tud majd elviselni. Sigmund Freud
6. A halál mindig a dolgok végét jelenti. Dean Ray Koontz
7. Meghal egy ember, de minden megy tovább, még a nap is újra felkel. (...) A halál az élet közepén található, és az élet körbeveszi a halált.
8. Élet. Sok is, és mégsem elég. A félelem, hogy valamikor majd véget ér, s a félelem, hogy a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap volt. John Hoyer Updike
9. Az igazság az, hogy az életünk túlságosan értelemközpontú. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az élet célja, hogy értelmes dolgokat cselekedjünk, jelentőségteljes dolgokat akarunk tenni, az élet értelmén aggódunk, és az értelmetlenségén. És éppen ezeknek az értelmes dolgoknak a felgyülemlése okozza (...) a nagy fájdalmat.
10. Minden eleven lénynek szüksége van erre a szakadatlan előrehaladásra. Ha az élet gyarapodása abbamarad, haladéktalanul a leépülés és a halál veszi át az uralmat. Látni, amint a halál egyes emberekben "terjeszkedni kezd", amint munkájukból visszavonulnak - nem él már bennük olyan vízió, ami annak szerepét átvehetné. Wallace D. Wattles