A csillagok puhák és közeliek, akár a virágok. A dombok lassan forgó hálóba font árnyékok. Fûszál, levél egy sincs magában, Eggyé olvadnak a szürkés homályban.

Kapcsolódó idézetek

1. Ma este, csillagok elenyésző fénye alatt, Fák és virágok szórnak hûs illatot. Járok köztük, és egyik se vesz észre. Olykor azt gondolom: ha alszom, éjjel, Tökéletesen hasonlítok rájuk. Sylvia Plath
2. A csillagok égnek, ablakon benéznek, vak szemei vannak a szelíd reménynek. Nagy László
3. Kiterített fagyos hálóm az ég, ragyog - jeges bogai szikrázón a csillagok. József Attila
4. Így jön a szerelem? Minden nagy megrázkódtatás nélkül? Halkan, alig észrevehetően, csak egy kicsit nyugtalanítóan, mint a csillagok, amelyekről nem lehet tudni, hogy az estének melyik percében gyulladnak ki az égen? Szilvási Lajos
5. Körülvette őket a sötétség, mintha súlytalan simogató anyag lett volna, ami melegít is, hûsít is, s amitől üde, friss a világ, akár egy frissen öntözött virágoskert nyáron, késő este. Szilvási Lajos
6. Kint ólomszürke, felhős az ég, kevés a fény. Az évszakhoz képest enyhe az idő, olvad. És mindjobban kiütközik a világ piszka a hó alól. Oravecz Imre
7. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
8. Nézz fel az égre! Minden csillag okkal ragyog odafent, akárcsak én, de én darabokra hullok. Lil Peep
9. A csillagok olyanok, mint a világûr kis gyertyái.
10. A csillagokat bámulom. Olyan rengetegen vannak. (...) Hiába ragyognak azonban annyira közel egymáshoz az apró fénypontok, pontosan tudom, hogy fényévekre vannak egymástól. (...) Olyan messze léteznek egymástól, hogy nem érezhetik a társaik melegét, pedig mindannyiukat lángoló anyag alkotta. Pontosan ez a csillagok titka (...). Végső soron egyedül vagyunk. Nem számít, hogy milyen közelinek tûnsz, senki más nem érinthet meg.