A csókok enyhítik a szomjúságodat, ám a könnyek oly nagy, emésztő és édes vágyakat támasztanak lelkedben, hogy azokat a csókok sem tudják csillapítani benned. A szemekből csörgedez a könny, a szerelem örök forrása; a szerelemből csörgedez a dal, a költészet, a szépség, a könnyek örök forrása.

Kapcsolódó idézetek

1. A szeretet sír és óhajt; a szeretet kér és sóhajt; sóhajjal táplálkozik, A szeretet hogyha sem könny, sem sóhaj, mélyéből nem jön, nem is égő, igazi. Szent Bernát
2. Az öröm könnyei, A fájdalom könnyei, Mind egyformán csorognak az arcodon.
3. Nem mindig áldásosak a könnyek. Jólesők és gyógyítók, mikor hosszú gyülekezés után végre kiömlenek a szívből - előbb nehezen, majd egyre könnyebben és édesebben; a fájdalom néma kínja megenyhül általuk... De vannak hideg, fukaran szivárgó könnyek, cseppenként szorítja ki őket a szívből a súlyosan és mozdíthatatlanul reá települt bánat: ezek örömtelen könnyek és nem adnak enyhülést. Ivan Szergejevics Turgenyev
4. A könnyek sokfélék. (...) A testi fájdalom könnye bőséges, de nem elég meleg, a bánat könnye forró, és szinte nem cseppekben jön, hanem ömlik és zuhogva hömpölyög alá az ujjak között, melyekbe az arc szemérmesen eltemetkezik. Hasonlít ehhez a boldogság könnye, de ez nem rejtőzik el és hamarább elapad. Ezek rokonok, aminthogy rokonok a sírás és a nevetés általában, s rokon az öröm és a bánat, rokon a szeretet és a gyûlölet. A düh könnye egészen picike, és gonoszul megül a szem sarkában. Néha csak egy van belőle. A meghatottság könnye diszkréten, finoman alácseppen. Nagyon szép a szerelmes asszonyok zokogása, és az anyáké. Ezt a kettőt Isten egyenrangúnak veszi az imádsággal. Ezek olyan őszinték és fájdalmasak, mint a gyermekbőgés. Az erőszakos, álnok, apró és szétfolyó könnyeket, az álszenteskedés könnyeit - hogy nyögni kell, míg végre kijön - káromkodásnak számítja. Annál szebbek a befelé hullók, amelyektől ég a szem és elnehezedik a mell; vigasztalan az öregemberség szüntelenül folydogáló könnye, amely a nyomorúság híg vizéhez hasonlít. Ó, a könnyek sokfélék. Török Sándor
5. A szavak papírra vetett könnyek. A könnyek kicsorduló szavak. Nélkülük egyetlen öröm sem ragyog, egyetlen bánat sem ér véget. Ezért hát köszönöm a könnyeidet. Paulo Coelho
6. Ha csókot nem álmodnék soha a leány, ha egy hajnalnak szörnyû szépsége nem lopná ajkára a legédesebb csókot, nem vágyakoznék egyikőtök sem a valóság csókjai után, s mindnyájatok forrónak, kábítónak érezné azokat a szerelmes csókokat, amelyeket a nappal világossága ad ajkaitokra. De az álmodott csók marad az igazi, annak mézédessége tesz keserûvé annyi mást, annak tüze tesz hideggé oly sokat: az álom csókjából születnek a vágyak, az ad szárnyat a léleknek, hogy fönn repüljön az édes érzések szép országában, mialatt a valóság lenn csúszik a föld porában, miként a vakondok.
7. Mennyi mindent ki tud fejezni egy csók! Nem csak szerelmet és meghittséget, hanem keserûséget és haragot, akaratot és alávetettséget. Simogathat és megsebezhet.
8. A könny a lélek vére. Ha néha megengeded, hogy kicsorduljon, magával viszi a fájdalmadat. A. O. Esther
9. A szív nem csak a vért keringeti, az érzelmeink forrása is. Szívből és a szív miatt nevet, dühöng, szomorkodik, örül és érez együtt az ember, vele éli meg az érzelmek teljes skáláját. Charles Martin
10. Az érzelmek, meglehet, kiapadhatatlan forrásból táplálkoznak. Minél jobban kifejezésre juttatjuk őket, annál jobban igényét érezhetjük annak, hogy kiadjuk őket magunkból. Edward Morgan Forster