A csordaösztön a közepet és a közepest értékeli a legmagasabbra és tekinti a legértékesebbnek: azt a helyet, ahol a többség található; azt a módot, ahogy ő maga is él.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember azt becsüli leginkább, aminek híján van. Henri-Frédéric Amiel
2. A tömeg furcsa dolog. A tömegnek saját közös gondolkodása van, gondolkodás, mely figyelmen kívül hagyja egyes részeinek értelmét, és a legalantasabb érzelmekből táplálkozik.
3. A szegények és a középosztály zöme úgy véli, "ha sok pénzem van, azt tehetem, amit akarok és sikeres leszek." A gazdagok tudják: "ha sikeres leszek, azt tehetem, amit tennem kell ahhoz, hogy enyém legyen, amit akarok, beleértve a sok pénzt." T. Harv Eker
4. Az ember értéke abban rejlik, amiben túlnő önmagán, amiben önmagán kívül létezik, abban, ami másokban megmarad belőle, és amit másoknak jelent. Milan Kundera
5. Az ember azt gondolja, az idő az élet legfőbb sorvezetője, ám amikor számba veszi élete dolgait, rájön, hogy ez nem így van. Egyszerre megváltozik a fontossági sorrend, egyfajta érzelmi időrendben találja magát, ahol lényeges és lényegtelen a maga súlya szerinti helyre kerül.
6. Az ember annyit ér, amennyire önmagát értékeli.
7. A legtöbb ember vagy leértékeli, vagy túlértékeli magát. Haszontalan csődtömegnek érezzük magunkat, vagy éppen ellenkezőleg, Isten kegyes ajándékának az emberiség számára. Mindkét véglet téves. Az igazság az, hogy érzéseinknek, gondolatainknak és magatartásunknak, amelyek személyiségünket alkotják, egyaránt vannak erős és gyenge pontjai. Gary Chapman
8. Azért, mert nem az osztály teszi a különbséget az emberek között, személyükben a különbség, de a középosztálytól gondolatokat kap az ember, az egyszerû emberektől pedig... magát az életet, melegséget. Érzed, hogy szeretnek és gyûlölnek. David Herbert Richards Lawrence
9. Az ember élete végén nem úgy értékeli azt, mint az összes pillanatának átlagát - ami közel semmi volna, plusz egy kis alvás. Az ember az életét egy történetnek látja, melynek ívét a fontos pillanatok adják meg, azok, amelyekben történik valami. Atul Gawande
10. Nem is minden századik, de talán csak minden ezredik embernek kedvez annyira a sors meg a szerencse, hogy a leginkább neki való pályára juttatja: a társadalom egyedeinek roppant többségével szeszélyes játékot ûz a véletlen, mely egy darab kenyeret mutat annak, aki éhes; az éhes ember pedig nem ér rá sokat gondolkozni, sokat válogatni, várakozni: megy abban az irányban, amelyben megélhetését leginkább biztosítva látja. Ezért van annyi középszerûség a világon. Bársony István