Gary Chapman

A szeretet munka. Azok a cselekedeteink fejezik ki legjobban a szeretetünket, melyek nem magától értetődőek számunkra.

Minden ember legmélyebb egzisztenciális szükséglete az a vágy, hogy tartozzon valakihez, aki szereti őt. A házasság rendeltetése, hogy betöltse a szeretet és az összetartozás iránti vágyunkat.

Mûszaki hasonlattal élve, az érzelmi szeretettank teletöltése éppolyan elengedhetetlen a házasságban, mint a megfelelő olajszint biztosítása az autó mûködéséhez. Ha üres szeretettankkal akarjuk mûködtetni a házasságunkat, azzal jóval nagyobb kárt okozunk magunknak és társunknak, mint ha olaj nélkül próbálnánk autót vezetni.

Bármilyen legyen is házasságunk jelenlegi minősége, mindig van mit tennünk azért, hogy jobbá váljon.

Mikor szerelmesek vagyunk, azt az illúziót dédelgetjük, hogy szerelmünk tökéletes. S ha ez még nem lenne elég, azzal is áltatjuk magunkat, hogy a szerelem örökké tart. Nincs erő, mely legyőzhetné a szerelmünket. Senki és semmi nem állhat közénk. Végül azonban mindannyian leszállunk a fellegekből, és kénytelenek vagyunk újra két lábbal a földön állni.

Legtöbbünkben jóval több rejtett képesség szunnyad, mint amennyit valaha is megvalósítunk. Gyakran éppen a bátorságunk hiányzik hozzá. Egy szerető társ bátorítása szárnyakat adhat.

A szeretet kedves. Ha tehát szóban is ki akarjuk fejezni szeretetünket, kedves szavakat kell használnunk. A szavak értelmét azonban erőteljesen befolyásolja az a mód, ahogyan kimondjuk őket. Ugyanaz a mondat különböző hangsúllyal kiejtve akár homlokegyenest ellenkező jelentést hordozhat.

Előfordul, hogy szavainkkal vagy tetteinkkel megbántjuk egymást. A múltat nem törölhetjük el, de bocsánatot kérhetünk, és megpróbálhatunk rossz szokásainkon változtatni.

Nem vagyunk tökéletesek, de felnőttként és egymás társaiként vagyunk jelen a házasságban. Ha meghitt kapcsolatra törekszünk, ismernünk kell egymás vágyait. Ahhoz, hogy szeressük egymást, tudnunk kell, hogy mit akar a társunk.

Házasságunk sorsa múlik azon, hogy miként fejezzük ki a vágyainkat. Ha követelésekkel állunk elő, az intimitás elillan, és társunk elfordul tőlünk. Ha azonban vágyainkat és szükségleteinket kérések formájában hozzuk tudomására, útbaigazítást adunk, nem pedig ultimátumot.

A leírt szavak előnye, hogy minden újraolvasáskor hatnak.

Amikor leülök a feleségem mellé a kanapéra, és húsz percen át csak rá figyelek, ő pedig rám, húszpercnyi életet ajándékozunk egymásnak. Az a húsz perc sosem tér vissza; időnk megosztása életünk megosztását jelenti, és a szeretet üzenetét közvetíti.

A minőségi idő lényege az együttlét. A fizikai közelség önmagában még nem feltétlenül jelent együttlétet. Ehhez egymásra fordított figyelemre van szükség. Amikor az apa a földön ülve labdát gurít kétéves fiának, miközben csak a gyermekre figyel, mindketten átélhetik az együttlét örömét.

A beszélgetés akkor válik minőségi időtöltéssé, ha érdeklődéssel és a megértés szándékával hallgatjuk társunkat, miközben gondolatairól, érzéseiről és vágyairól beszél. A hallgatás tanulása néha nehezebbnek tûnik, mint egy idegen nyelv elsajátítása, ám minden fáradozást megér, hogy képessé váljunk szeretetünk kifejezésére.

A minőségi beszélgetés nem csupán figyelmes hallgatásból áll, hanem önfeltárásból is.

A közösen átélt élmények emlékezetünkben elraktározódnak, és gondolatban újra és újra "meríthetünk" belőlük.

Ha belegondol abba, hogy az ajándék a szeretet üzenetét közvetíti, talán egyetért velem abban, hogy társa rendszeres megajándékozása a lehető legjobb befektetés, amit csak tehet. Hiszen magába a kapcsolatba fektet be. És ha társa szeretettankja csordultig telik, bizonyára ő is megpróbálja az ön számára legkifejezőbb nyelven viszonozni szeretetét.

Van egy megfoghatatlan ajándék, ami értékesebb, mint bármi, amit kézbe vehetünk. Ez pedig nem más, mint önmagunk odaajándékozása, azaz jelenlétünk ajándéka. Ha házastársunk szeretetnyelve az ajándékozás, mindennél többet jelent számára, ha mellette vagyunk, amikor szüksége van ránk.

Soha senkinek sem lenne szabad megengednie, hogy lábtörlőként bánjanak vele. A szeretet így gondolkodik: "Jobban szeretlek annál, hogysem megengedjem, hogy így bánj velem. Ezzel mindkettőnknek ártasz."

Legbensőbb énünk elválaszthatatlan a testünktől. Aki a testünket érinti, minket érint. Aki fizikailag távolságot tart tőlünk, az érzelmileg is távol tart magától.