Ugrás a tartalomra
A depresszió úgy kezdődik, hogy meg vagy győződve arról, hogy a jövőd ugyanolyan lesz, mint a jelened.
Kapcsolódó idézetek
-
Képzeld el, hogy minden, amit akartál, egy nap megjelenik előtted, és úgy hívja magát, hogy az életed. És aztán, amikor elkezdesz hinni benne, eltûnik, és hirtelen nagyon nehéz lesz elképzelned a jövődet. Ez a depresszió.
-
Beletörődni az elkövetkezendőkbe annyi, hogy a depresszió lesz a normális emberi lelkiállapot.
James Powell
-
A depresszió egyik legfontosabb tünete, hogy az ember nem lát reményt. Nem lát jövőt. Nem csak hogy nincs fény az alagút végén, de be is van falazva mindkét vége, és te bent rekedtél.
Matt Haig
-
A depresszió (...) lassan, észrevétlenül közelít, az ember úgy érzi, ő egészen egyszerûen ilyen lett. Olyan ez, mint egy ránc, amelyet már megszoktunk, és azt hisszük, mindig is ott volt.
Ruby Wax
-
Az élet a kétségbeesés túloldalán kezdődik.
-
A legtöbben azt hisszük, a depresszió külső tragédiák, stressz vagy sötét gondolatok hatására alakul ki, gyakran azonban spontán alakulnak ki depressziós epizódok az agyban, azok vezetnek aztán sötét gondolatokhoz.
James Fallon
-
A depresszió, az olyan, hogy jön, és aztán ott is marad. Egy agyfekély, de hiába nem piszkálod, mert akkor is megmarad.
Jeffrey Eugenides
-
Az ember azért depressziós, mert szeretne bûnhődni. Mert tudja, hogy megérdemli a fájdalmat, de önmaga túl gyáva ahhoz, hogy bántsa magát.
-
A depresszió egy tégla a fejeden, ami nyom lefelé, és a gondolataidat apró ólomrögökké zsugorítja.
-
A depresszió maga a fájdalom, és megtennék bármit, hogy képes legyek újra valódi érzelemre. Bármilyen érzelemre. A fájdalom borzalmas, annyira erős, hogy megakadályozza, hogy bármi mást érezzen az ember, és ez az a pont, amikor úgy érzed, hogy megbolondulsz.