James Fallon

Az ember természeténél fogva bonyolult lény.

Az ember nem egyszerûen jó vagy gonosz, nem lehet kijelenteni, hogy igaza van, illetve téved, nem lehet csak kedves vagy haragtartó, jó szándékú vagy veszélyes. Nem lehet az embert egyszerûen a biológia termékének tekinteni, a tudomány csak részben ad felvilágosítást az ember viselkedéséről.

Számomra a pszichopátia olyan, mint másoknak a mûvészet: nem tudom meghatározni, mi az, de felismerem, ha találkozom vele.

A kamaszok sok hülyeséget csinálnak, pláne ha más kamaszok társaságában vannak.

Az emberek babusgatják a gyerekeket, óvják őket a stressztől, de ez nonszensz. Akinek van felnőtt gyereke, az pontosan tudja, hogy egyik gyerekből sem olyan felnőtt lesz, amilyenre számítottunk, és nagyon kicsi ráhatásunk van arra, mivé válik a gyermekünk. (...) A gyerek olyan lesz, amilyen lesz, hacsak nagyon el nem baltázzuk.

Az agy olyan, mint egy gépezet, egy autó, a gondolatok és az érzelmek pedig kicsit olyanok, mint az autó sebessége.

Honnan tudhatjuk, hogy hiányzik belőlünk az empátia? Akiből hiányzik, annak jó eséllyel fogalma sincs róla, mert azt sem tudja, mi az. Ez nem egészen olyan, mint ha megkérdeznénk valakitől, aki vakon született, milyen a kék szín. Hiszen ő nem rendelkezik ehhez vonatkozási pontokkal. Inkább olyan, mintha egy színvakot kérdeznénk meg erről. Õ látja a kék dolgokat, számára a kék tárgyak hasonlónak tûnnek a zöld tárgyakhoz, de maga a kék mint olyan rejtély marad. (...) Sokan fel sem fogják, hogy hiányoznak az életükből az emberi kapcsolatok. Így aztán szakvélemény nélkül hogyan tudná bárki is magáról, hogy érzelmileg színvak?

Én az egyes emberben a tudományos vizsgálat alanyát látom. Szórakoztat, ha beszélgetek, de azt már túlzás lenne kijelenteni, hogy a beszélgetőpartnereim foglalkoztatnak.

A segély olyan emberektől von el forrásokat, akik megkeresték a pénzt, és az elvont pénzt olyan hosszú távú rendszerbe csatornázza be, amely semmit sem tesz azért, hogy a tőle függőket az elhagyására késztesse, ezért hosszú távon teljes kudarc.

A legtöbben azt hisszük, a depresszió külső tragédiák, stressz vagy sötét gondolatok hatására alakul ki, gyakran azonban spontán alakulnak ki depressziós epizódok az agyban, azok vezetnek aztán sötét gondolatokhoz.

Mindannyian azt hisszük, először megtervezzük, mit fogunk tenni, majd azt akaratlagosan véghezvisszük, ugyanakkor néhány esetben először a homloklebeny egy adott része "dönti el" egy nem tudatos folyamat során, hogy meg fogunk tenni valamit, és miután megtettük, azzal áltatjuk magunkat, hogy pont így terveztük. Más szóval: azzal áltatjuk magunkat, hogy mi döntjük el, mit teszünk. (...) A testünk és az agyunk összhangban dolgozva eldönti, mit tegyünk, pár másodperc múlva pedig már azt hajtogatjuk magunknak, hogy eleve azt is akartuk tenni.

Az ember igazi jelleme csak vészhelyzetben mutatkozik meg igazán, olyan stresszben, amikor nehéz döntést kell hoznunk.

Mindent meg lehet változtatni a genetikai és epigenetikai háttér ellenében. De hogy a változás tartós is maradjon a genetikai környezet dacára, ahhoz az kell, hogy feladjunk szinte mindent.

Nem feltétlenül szabják meg a génjeink és a gyermekkori stresszes eseményeknek a génjeinkre tett hatások, hogy kik vagyunk és milyen a személyiségünk, de a genetika és epigenetika folyamatos nyomás alatt tart bennünket, hogy bizonyos módon viselkedjünk.

Továbbra sem fogok foglalkozni olyan táblákkal, amelyek arra utasítanak, hogy megfelelő, legális helyen parkoljak le, mondjuk egy étteremnél vagy egy sporteseményen, mert tudom, hogy az a tábla annak az érdekeit szolgálja, aki kitette, nem mindenki másét. Keresek magamnak helyet a füvön vagy a kijelölt hely mellett az ajtó közelében, részben azért, mert lusta vagyok, részben meg mert szeretem, ha megúszok valami csínyt.

A pszichopátia diagnózisa bizonyos mértékig kultúrafüggő. A szabályokat általában valaki más kényelme és lelki békéje miatt hozzák.

Az igazi altruizmusban nem hiszek - úgy vélem, minden tettünk legalább egy kicsit önzőség.

Az etika egy adott csoport vagy társadalom viselkedést irányító szabályainak összessége. (...) De az erkölcsösség velünk született. A gyerekeknek nem kell megtanítani, hogy gyilkolni bûn.

A figyelem szinte kábítószer a nőknek, ezért még valamennyi fájdalmat is hajlandóak elviselni.

A civilizációnak jót tesz, ha vannak olyan csoportok, amelyek vállalják a kockázatokat, mert a sikeresek előremozdítják a civilizációt - ahogy összességében a biológiai evolúciónak is hasznos a mutáció, még ha sok mutáció halálos is.