A fájdalmat frissen kell csillapítani (...), nem később, amikor már olyan mélyre temetődik, hogy ki sem tudod ásni magadból.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyászt meg kell élni. Meg kell élni, hagyni kell, hogy fájjon, de azt nem, hogy felemésszen. Kollár Betti
2. A fájdalmat nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni. Fájdalom, gyász, düh, szenvedés... ezek nem szívódnak fel csak úgy... Egyre nagyobbak lesznek, amíg végül összeadódnak, és elemésztik az embert.
3. Nem lehet három perc alatt letenni egy terhet. Felesleges sürgetni valakit, hogy "lépjél már túl ezen...!" Persze, túl kell lépni, de a fájdalmat előbb meg kell élni, az elmúlást, a veszteséget meg kell gyászolni, és erősen, okosan meg kell találni azt a pontot, amikor eljön az ideje annak, hogy az ember ne ragaszkodjon már tovább ahhoz a teherhez... ekkor az ember a saját hajánál fogva ki tudja húzni magát a nehéz helyzetből.
4. A fájdalmat el kell használni. Ha magunkba zárjuk, soha nem fog enyhülni.
5. Van, hogy a múltat nem lehet csak úgy eltemetni. Kimászik a sírjából, és előbb-utóbb utolér.
6. Sose múlik el (...) a fájdalom. A sebek behegednek, és már nem mindig érzed úgy, mintha egy kés mélyedne beléd. De amikor a legkevésbé számítasz rá, beléd hasít a fájdalom, hogy emlékeztessen, sosem leszel már ugyanaz.
7. A fájdalom először olyan, akár a ránk zuhanó hegy. Összelapít. Aztán - csak ki kell várni - és egy napon porszemmé zsugorodik. (...) Előbb-utóbb minden baj elrendeződik. Csak éppen addig nem szabad és nem érdemes belehalni. Vihar Béla
8. Legtöbbször a fájdalom leküzdhető, de néha akkor ér, amikor nem számítasz rá. Mélyen övön alul üt, és nem enged el. (...) Nem kerülheted el, és az élet mindig újabbakkal szolgál.
9. A fájdalmat nem lehet elfelejteni, de megtanulhatja kezelni.
10. Az embernek a legnagyobb fájdalma közepette is tudnia kell helyes döntést hozni, és úgy viselkedni, hogy azt később ne bánja meg.