A fájdalommal kapcsolatos emlékek a nehezen felidézhetők közé tartoznak, vagyis lényegében olyanok, mint a legfinomabb torta megevése során szerzettek. A finomságok megízlelésének és a fájdalomnak csakis és kizárólag akkor van jelentősége, akkor jelentenek valamit (bármit), amikor megtörténnek.

Kapcsolódó idézetek

1. A fájdalom a múlt és a jelen szépségére emlékeztetett. Arra, amim van, és a szeretetre, amit elvesztettem. A szeretetre, amit adtam. És a szeretetre, amit elhagytam. Minél jobban fájt, minél jobban sajgott, annál édesebbek voltak az emlékek. Így bár szenvedtem a fájdalomtól, mégis együtt éltem vele. Charles Martin
2. Lehet egyáltalán emlékezni a fájdalomra? Aligha (...). Az ember tudja, hogy létezik, és tudja, hogy ő maga végigszenvedte, de ez nem ugyanaz. Stephen King
3. Ha csak emlék lehetsz, fájdalomként nehezedik rám az emlék. Ha nem leszel fájdalom, akkor meg az fáj, hogy elfeledtelek, hogy nem fájsz.
4. A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is. Csernus Imre
5. Akár fájdalom, akár boldogság, bánat vagy öröm, az idő állandóan kicsúszik az ujjaink közül. Ha fájdalmat tapasztalunk meg, az egy napon csak rossz emlék lesz. Talán megmaradnak az általa hagyott hegek, de a fájdalom elmúlik. Ha boldogságot tapasztalunk meg, nevetést... akkor azt nehezebb visszakapni.
6. A fájdalom nagyon mulandó dolog. Az öröm viszont időtálló, mint a bronz. (Félre ne értsék: nem költészet ez sem, hanem tudomány.) A fizikai fájdalom különösebb erőfeszítés nélkül eltûnik; a kellemes vagy csak semleges tapasztalatok viszont oly erősen rögzülnek az elmében, hogy semmiféle általunk ismert eljárás nem képes ezeket elmozdítani. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy megvizsgáljuk, az örömteli emlékek milyen tartóssággal rögzülnek. Azt találtuk, hogy állandósulnak; a fájdalom ellenben mulandó. Lafayette Ron Hubbard
7. Ami a legjobban fáj, nem az, hogy nincs többé. (...) Ami igazán fáj, hogy emlékszel, hogy ott volt... de aztán idővel már az emlékek sem fájnak.
8. Megéri a szívfájdalom azt a pár percnyi boldogságot, amiben részesülünk. És az összetört szív darabkái összeilleszthetők. Marad ugyan néhány heg meg vágás, és égő fájdalomként vissza-visszatérnek a múlt emlékei, de mi ez a fájdalom valójában? Emlékeztető arra, hogy még élünk. Olyan, mint az újjászületés.
9. Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. Wass Albert
10. Van olyan fájdalom, mely elkerülhetetlen. Amikor valami rossz történik, gyász, betegség, a szülők válása. A fájdalom egy fajtáját azonban nem lehet nem érezni. A legbensőbb megtörtség jele, és mindent magával ránt. Semmi nem marad az ember körül, a legkedvesebb dolgok sem.