A fáról egy levél leszállt, S szól: "Már rég szándékomban állt." Nyugati szél kerekedett, S szólt a levél: "Irány kelet." Keletről nagyobb szél támadt: "Bölcsen váltottam pályámat." Ugyanúgy fújtak a szelek. S ő szólt: "Döntöttem: lebegek." Végül pedig elállt a szél; "Most leesem" - így a levél. "Maradj az első gondolatnál?" - Ez lenne hát a nagy tanulság? Nem. Ám akárhogy intézed, Tudd meg: úgysincs benne részed.

Kapcsolódó idézetek

1. Olyan gyönyörû napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.
2. Fának születtem. Állva élek. Nem voltam szeszélye a szélnek. Levél vagy? Azt kell megtanulni. Nem szabad, csak fölfelé hullni.
3. Egy szó, ami hirtelen szíven talál, Elég, hogy összetörve, némán félreállj. A tengernyi gond között nincs semmi jó, Sorsod a hullámok közt vergődő hajó... S mert a célodtól oly messze jársz, Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz. Homonyik Sándor
4. Te most utazol, de ugyanakkor ki sem tetted a lábad otthonról. Amíg együtt vagyunk, ez így marad, hiszen van melletted valaki, akit ismersz, és ez azt a hamis illúziót kelti benned, hogy minden ismerős. Úgyhogy ideje, hogy egyedül menj tovább. (...) Nincs két egyforma levél egy százezer fából álló erdőben. Talán két egyforma utazás sincsen. Paulo Coelho
5. Egyszer majd elviszi a szél a szavam hozzád, Õrizd meg örökké, ahelyett, hogy visszahoznád! Nem így akartam, hogy én menjek, és te itt maradj, Egy élet sem lenne elég, hogy mindent visszaadj. Children of Distance
6. Valahogy mindig volt, valahogy mindig lesz, Így állok mindenhez, a sors mindent elrendez. Nincs megírva semmiféle nagy könyv, A sok élmény feltölt, a jelszó: ne add föl. Csak dobd el jó messzire a kockákat, Itt az nyeri a játékot, aki bátor és kockáztat. Lehet, hogy nagy a tét, túl mély a szakadék, De feletted a szabad ég, ne másért, most magadért Állj ki lazán, merj gondolni, tervezni, Ismeretlen vizekre evezni, bennük elveszni. Ne bánkódj soha azon, ami nincs már, Nem lehet a tiéd, mert holnap egy újabb kincs vár. Hősök
7. A tanulság: ne lobogj, Ne égj kétfelől, Ha sétálsz, sétálj, Akár a dombra föl. Hogy nem bûn a munka, jusson eszedbe, De ne hagyd pocsékolni az időd. Michael J. Fox
8. Én nem tudom, (...) hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.
9. Az ember összetalálkozik valakivel, aztán elválnak, és soha többé nem látják viszont egymást. És mégis fognak egymásra gondolni. Mint két falevél a szélben, amelyek összetalálkoznak, azután továbbrepülnek.
10. Van szíved, szárnyad és lelked, A többiek csak levelek a szélben, Te emelkedj, míg ők süllyednek, S ha nem nézel le, eléred az eget. Leander Kills