A fegyelemnek belülről kell jönnie... belső fegyelem kell egy embernek ahhoz, hogy ép maradjon lelkileg, de ha nincs belső fegyelem, a külső is jobb, mint a semmi. És akármilyen paradoxul hangzik, a diktatúra megfegyelmezi az embereket, mert félnek, rettegnek. Megtanulják a nyelv fegyelmét, a beszéd fegyelmét, hogy nem mondhatnak bármit, bármikor, bárki előtt, tehát kialakul egy belső kontrollja a beszédnek.

Kapcsolódó idézetek

1. A diktatúrának van egy előnye. Az, hogy megfegyelmezi az embert. Külsőleg, de megfegyelmezi. Mert fél a lehallgató-készülékektől és a besúgóktól, és megtanulja a nyelv és a beszéd fegyelmét. Szegénység és nyomor van, és így kénytelen megfegyelmezni a birtoklási ösztöneit. Müller Péter
2. A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél: véd és akadályoz. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Popper Péter
3. Az ember vele született szubmisszív hajlandósága lehetővé teszi, hogy domináns személyek hatalma alatt olyan viselkedésformákat is felvegyen, amelyeknek önmagukban az égvilágon semmi értelmük. Ezért lehet megtanítani a katonát az egyszerre történő lépésre, a puska vagy géppisztoly szabályszerû ráncigálására. A fegyelmezés szükséges dolog, különben csoportösszetartó erők híján mindenki azt csinálná, ami neki tetszik, de a fegyelmezés mesterséges pótlék. Pótolni hivatott a motivációt, az elkötelezettséget, a csoportnormákat. Csányi Vilmos
4. Adva van az ember belső világa, a maga erkölcsével, értékeivel, fogalmaival: egyetlen, senki máséval sem azonosítható, külön világ. Abból érkeznek a sugallatok, hogy mi a jó és mi a rossz; adott körülmények közt hogyan kell cselekedni. Adva van másrészt a fegyelem világa, az előírásoké, parancsoké, magyarán: a szolgálati szabályzaté, amely egységesen és kötelezően írja elő ugyanezt - tudniillik hogy mi a jó és mi a rossz, adott feltételek közt hogyan kell cselekedni. A katonaság éppen az az intézmény, amely megtanít különbséget tenni a személyiség belső autonómiája és az esküvel vállalt külső játékszabályok között. Hiába érkezik belülről félreérthetetlen, biztos sugallat, hogy itt vagy ott, ekkor vagy akkor mi a teendő, a katona mégis azonnal és reflexszerûen az előírások szerint cselekszik. Tulajdonképpen sajnálni lehetne ezért, hiszen külső és belső indítéka a legritkább esetben fedi egymást: a katona sohasem engedelmeskedhetik mivolta parancsszavának, örökös tudathasadásban él, létformája a meghasonlottság. Székely János
5. Diktatúrában élni azt jelenti, hogy félelemben élünk. Ha a diktatúra erős, akkor félelmünk miatt nem érzünk szégyent. Ha a diktatúra gyönge, akkor a félelmünkön érzett szégyent bátorságunkkal leplezzük. Esterházy Péter
6. Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi. Al Ghaoui Hesna
7. Azt kell megtanulni a börtönben, hogy az ember, miközben óhatatlanul megváltozik a személyisége, feszültté, ingerültté válik, képes legyen úgy helyezkedni, hogy el tudja kerülni azokat a helyzeteket, amikor ez a feszültség robbanna. Az a jó, amikor már zsigerből látja: ezzel jobb, ha nem beszélget, azzal meg jobb, ha igen. Janecskó Kata
8. Nem tudunk arra figyelni, hogy mit kellene legközelebb másképp és jobban tennünk, ha közben félelem van bennünk. Amikor az ember fél, akkor a félelemre fókuszál, és nem arra, hogy miben kellene fejlődnie. Harcolni vagy menekülni akar, vagy éppenséggel lefagy. A vezetők tehát jól teszik, ha a biztonságérzet megteremtésével, valamint az agyat kikapcsoló negatív félelmek kizárásával lehetőséget teremtenek arra, hogy a beosztottaik megfigyeljék, amit tesznek, és szükség esetén változtassanak a szokásaikon.
9. Az erkölcsöt rá lehet erőltetni az emberekre külső eszközökkel: szabályokkal, a társadalom jogászai által hozott törvényekkel, büntetéssel. De ezeknek az egyén szempontjából nincs különösebb jelentősége, belső tartást nem ad, legfeljebb a lázadást váltja ki. A valódi erkölcs, ami belső parancsra határozza meg az ember viselkedését, mindig a saját tetteink következményeinek belátása után alakul ki, amikor tudom: ha bántok, engem is bántani fognak, hogy egyensúlyba kerülhessek az által, hogy ugyanazt élem át a másik oldalon, mint amit én tettem. Ezt meg kell tapasztalni, át kell élni nem is egyszer, ahhoz, hogy belső törvénnyé váljon, ami már nem engedi, hogy olyasmit tegyünk másokkal, amit magunknak nem szeretnénk. Ara Rauch
10. A fegyelemnek (...) hitből és bizalomból kell fakadnia. Ernest Hemingway