Azt kell megtanulni a börtönben, hogy az ember, miközben óhatatlanul megváltozik a személyisége, feszültté, ingerültté válik, képes legyen úgy helyezkedni, hogy el tudja kerülni azokat a helyzeteket, amikor ez a feszültség robbanna. Az a jó, amikor már zsigerből látja: ezzel jobb, ha nem beszélget, azzal meg jobb, ha igen.

Kapcsolódó idézetek

1. A börtönben is lehetsz szabad: csak ki kell nyílnia hozzá a szemednek. Meg kell értsd, miféle hatalom az övéké, és ellen is kell állnod neki. Ne félj ellentmondani és kockáztatni! Ne félj egymagadban kockázatot vállalni, és attól se félj, hogy hibázol! Marija Aljohina
2. A rossz sohase olyan rossz (...), ha az ember rá tud kényszeríteni valakit, akit ismer és szeret, hogy vele együtt szenvedje el. Ez rendszerint nem megy, mindenki túlságosan el van foglalva a maga bajával, és ők akarják rávenni az embert, hogy velük szenvedjen. De ha sikerül, könnyebb elviselni, hogy ez az átkozott világ megy tovább közönyösen a maga útján, s nem vesz tudomást róla, hogy az ember ott áll az utcasarkon. Persze, az ilyesmi nem gyerekjáték a barátok számára. Az ember pokolian érzi magát, amikor szenvedni látja őket. (...) A börtönben egyvalami volt jó: általánossá tette a rosszat, így aztán a szenvedéseik is egyenértékûek voltak. Nem kellett veszekedniük és kölcsönösen az együttérzés hiányával vádolniuk egymást.
3. A fegyelemnek belülről kell jönnie... belső fegyelem kell egy embernek ahhoz, hogy ép maradjon lelkileg, de ha nincs belső fegyelem, a külső is jobb, mint a semmi. És akármilyen paradoxul hangzik, a diktatúra megfegyelmezi az embereket, mert félnek, rettegnek. Megtanulják a nyelv fegyelmét, a beszéd fegyelmét, hogy nem mondhatnak bármit, bármikor, bárki előtt, tehát kialakul egy belső kontrollja a beszédnek. Popper Péter
4. Rájöttem, mennyire igaz az a mondás, hogy az ember nem maradhat meghatározhatatlan ideig a görcsös félelem állapotában. A rettegés vagy a végsőkig fokozódik, míg oly mértékben túlárad, hogy az ember vagy elmenekül, vagy megőrül; vagy szép lassan lecsillapodik és elmúlik.
5. A börtöniskola nemcsak tanít, de egyben kapcsolatépítő tréning is. A tehetségesebbje profiként szabadul. Egyrészt tudja, hogy ezt kibírta, legközelebb is kibírja. Másrészt megtanulta, mit kell tennie, hogy legközelebb ne kapják el.
6. Az embert nem fából faragták, s a lekötöttség a szerencsétlensége, megfosztja bátorságától, csökkenti biztonságérzetét. Azzal, hogy egy helyhez köti magát, az ember minden feltételt elfogad, még a legrosszabbat is, és saját magát ijesztgeti a rá várakozó bizonytalansággal. A változást úgy látja, mint a befektetett fáradtság elvesztését; más foglalja el meghódított területét, neki pedig újra kell kezdenie mindent. (...) Ha marad, az ember tûr vagy támad. Ha elmegy, megőrzi szabadságát, s mindig kész arra, hogy helyet cseréljen és megváltoztassa a rákényszerített körülményeket. Mesa Selimovic
7. Az ember attól fél, amit nem tud kontroll alatt tartani. És minél inkább irányítani akarunk valamit, annál jobban belefeszülünk, és annál nehezebb lesz lelazulni és rögtönözni, ha mégis kicsúszik a kezünkből a gyeplő. Mint a legtöbb félelemmel átitatott helyzetben, ebben is az önbizalom építése a legjobb megoldás. Irányításkényszer helyett megtanulni bízni magunkban, hogy ha egyszer, kétszer, háromszor sikerült, negyedszer is képesek leszünk kezelni a váratlan helyzeteket, adódjon akármi. Al Ghaoui Hesna
8. Ha azt akarod, hogy jó dolgok történjenek, bátornak kell lenned, és nem szabad attól félned, hogy rossz történik, hiszen akárhová is bújsz, a rossz dolgok mindenhol megeshetnek veled. Akárhol. A legjobb, ha nem félünk annyira, mert a félelem a legrosszabb börtön a világon.
9. Már meséltem neked arról, hogy milyen az intézményfüggőség. Először, amikor ezek közé a falak közé kerülsz, szinte úgy érzed, kibírhatatlan, aztán eltûröd őket, majd elfogadod... aztán végül tested-lelked alkalmazkodik a börtönélethez, szinte a lelkeddel is szeretni kezded azokat a gyûlölt falakat. Stephen King
10. Az ember részben attól lesz felnőtt, hogy megtanul nem túlságosan nyíltnak és őszintének lenni, és bizonyos helyzetekben inkább hazudni, semmint megsérteni valakit az igazsággal. Jodi Lynn Picoult