A feldolgozott termékeknek nagyjából a 80 százaléka hozzáadott cukrot tartalmaz. Evolúciótechnikai szempontból a testünk éppen most lelt rá erre a cukorraktárra, és mindent gyanútlanul felzabál, mielőtt cukorsokkos állapotban és hasfájósan elterülne a kanapén.

Kapcsolódó idézetek

1. A cukor a testünk számára olyan, mint valami drog. Dopamint, boldogsághormont szabadít fel, ami agyunk jutalmazási rendszerében (...) fontos szerepet játszik. Testünk, mint egy kábítószerfüggő, egyre gyakrabban és egyre több cukorra vágyakozik - leginkább csokoládé és egyéb édességek formájában -, ha nem kezdjük el már rögtön az elején rövid pórázra fogni. A dealerek mi magunk vagyunk, rajtunk múlik, hogy a legjobb kuncsaftunk almához vagy csokitortához jut ma este.
2. A testünk olyan, mint egy csésze kávé. Egy kis cukor még nem számít, de túl sok belőle mindent tönkretesz.
3. Nem csupán a megevett ételek miatt vagyunk ultrafeldolgozott emberek. Számos más terméket és szolgáltatást is vásárolunk, amiket úgy alakítottak ki, hogy túl sokat fogyasszunk belőlük. Ezek közé tartoznak a telefonjaink és az applikációink, a ruháink, a közösségi médiánk, a játékaink és a televíziónk. Néha úgy érezhetjük, hogy többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak nekünk. A növekedés követelménye és annak testünkre, illetve bolygónkra gyakorolt ártalmas hatásai már annyira beépültek világunk alapvető struktúrájába, hogy majdnem láthatatlanok.
4. Az az élelmiszer, amit a reklámok ajánlanak, feldolgozott élelmiszer: feldolgozott húsok, üdítők, cukros gabonafélék, édességek. A természetes, feldolgozatlan élelmiszert nem kell reklámozni. Az éhes emberek megtalálják az ételt, ha az elérhető. Az embereket rá kell beszélni a feldolgozott változat megvásárlására, mert az drágább, kevésbé vonzó, kevésbé tápláló, és gyakran káros. Az igényt meg kell teremteni.
5. Egy biológiai rendszer vagyunk, úgy vagyunk összerakva, hogy biológiai táplálékokat együnk. Minden, ami túlzottan feldolgozott vagy túlfinomított, nem jó nekünk. Servaas Bingé
6. Minden alkalommal, amikor feldolgozott élelmiszert eszel, nem csak a fontos ismert tápanyagokat zárod ki az étrendedből, hanem több száz még felfedezetlen növényi hatóanyagot is, amelyek szükségesek az emberi test normális mûködéséhez.
7. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
8. Az az életmód, ami ennek a testnek egy picit szánva van, hogy átmozogjuk magunkat és táplálékot eszünk, az alap ahhoz, hogy el tudjunk kezdeni beszélni a hormonális egészségről. Az lesz majd a nagyon-nagy luxus, amikor rájön az ipar meg az élelmiszeripar is, hogy nem lehet bármit büntetlenül ráönteni az emberekre, meg megenni, meg belerakni a tusfürdőkbe. Biztos, hogy nagyon sok szinten folyó harc, hogy visszatérjünk ahhoz a hormonális egészséghez, ami nekünk szánva van, de szerintem mi is részei vagyunk ennek a reneszánsznak, egyre többen beszélünk arról, hogy egy nyugtató helyett inkább alváshigiénével kéne foglalkozni, a nyolcadik kávé helyett feküdj le netflixezés helyett, és jobban fog mûködni a petefészked, ha kialszod magad. Mindenképp ez a jövő, az orvostudomány is hála istennek efelé megy, hogy a hormonális egészséget ott kezdjük el támogatni, ahol vagyunk, és ne a gyógyszeres szekrényben.
9. Merthogy évmilliókon át fejlődtünk olyan környezeti viszonyok között, amelyek nem sokban hasonlítottak a mai világra, gyakran hajlunk olyan vágyakra, félelmekre és közönyökre, amelyek se nem illenek, se nem illeszkednek napjaink valóságához. Aránytalan mértékben vonzódunk az azonnali és helyi szükségletekhez - zsírokra és cukrokra vágyunk (ami rossz azoknak, akik ezekhez könnyen hozzáférhető világban élnek), ugrásra készen figyeljük gyermekeinket a mászókán (miközben rá se hederítünk az egészségüket veszélyeztető jóval nagyobb kockázatokra, például hogy túltápláljuk őket zsírokkal és cukrokkal) -, miközben közönyösek maradunk az iránt, ami halálos ugyan, de "odaát" van. Jonathan Safran Foer
10. Az emberi emésztőrendszer túlnyúlik a test határain és egészen a konyháig ér. A hőkezelés és mechanikai feldolgozás nem csupán kultúránk, hanem fiziológiánk szerves része is.