Az az élelmiszer, amit a reklámok ajánlanak, feldolgozott élelmiszer: feldolgozott húsok, üdítők, cukros gabonafélék, édességek. A természetes, feldolgozatlan élelmiszert nem kell reklámozni. Az éhes emberek megtalálják az ételt, ha az elérhető. Az embereket rá kell beszélni a feldolgozott változat megvásárlására, mert az drágább, kevésbé vonzó, kevésbé tápláló, és gyakran káros. Az igényt meg kell teremteni.

Kapcsolódó idézetek

1. Hogyan ismerhetjük fel a feldolgozott vagy rossz minőségû élelmiszereket? Elmondom. Van címkéjük - legalábbis általában. Minden olyan élelmiszer, amelynek nincs címkéje, egészséges? Nem, de a legtöbb igen.
2. A tisztaságra szükség van. De a hirdetők nem ezt árulják. A tisztaságot vízzel és egy kis növényi rosttal, vagy megszilárdult természetes zsírral is el lehet érni. A világ jelentős civilizációi évezredeken át így tartották tisztán magukat. Amit reklámoznak, az a fehérség, egy a tisztaságon túli érték; a sterilitás, minden baktérium elkerülése; a habosság, egy szépítő adalék; és a márka, a közösségi összetartás helyettesítője.
3. A reklám csak azért létezik, hogy olyasmit kínáljon, amire az embereknek nincs szükségük. Amire szükségük van, azt reklám nélkül is megtalálják, ha az elérhető.
4. A jelenlegi élelmiszer-termelési és -fogyasztási szokásaink károsak az emberi fajra nézve. A termelés elpusztítja a környezetünket, a rengeteg adalékanyag pedig tönkreteszi a szervezetünket. A mai táplálkozási szokásainkat kereskedelmi érdekek mozgatják. Egyre több embernek kell egyre több ételt ennie, így az élelmiszeripar egyre jövedelmezőbb. Ez nemcsak megbetegíti az embereket, hanem függővé is teszi őket a társadalmi és pénzügyi helyzetüktől.
5. A gabonafélék, gyökérzöldségek, gumók és a nagy fehérjetartalmú növények az emberek helyett valójában a haszonállatokat táplálják. Más szavakkal: az állatok, amikkel a leggazdagabbak táplálkoznak, megeszik azt a táplálékot, amihez a legszegényebbek nem tudnak hozzájutni. Marc Dufumier
6. Amikor a dohányipar átvette a feldolgozottélelmiszer-ipart a nyolcvanas években, a rég bevált, addikción alapuló üzleti modellt alkalmazták a feldolgozott élelmiszerekre is. Növelték az addiktív komponensek mennyiségét a termékekben, és csökkentették az árukat. Növelték a reklámok mennyiségét, és a gyerekeket célozták meg a marketinggel. A jelek szerint ez a stratégia mûködik. Hiszen senki sem etetné ezzel a szeméttel a gyerekeit, ha megértené, hogy micsoda károkat okozhat ezzel.
7. Egy dolog kézen fogni a népet. Egészen más dolog óvó nénit játszani. Adjunk lehetőséget a fogyasztóknak az egészséges étel kiválasztására, vagy vegyük őket ölbe és etessük meg? Talán variálni kellene egy kicsit az üzeneteken a reklámújságokban. Lehet, hogy az egészséges élelmiszert kellene hirdetnünk, és nem csak a kólát. De mindenki tudja, hogy a friss hal egészséges. Árulunk friss halat. Mit tegyünk még? A választék sohasem volt jobb. A Maslow-piramis csúcsán vagyunk. Ha a kedves vevő nem képes a brokkoli mellett dönteni a chips helyett, vagy halat választani az olajban sült csirkefalatok helyett, és mindkettő ugyanannyiba kerül, akkor neki kell vállalnia a felelősséget.
8. Az egészséges és nem egészséges táplálkozás közötti határvonal nem az állati/növényi élelmiszerek között húzódik meg. Ha ilyen polaritásban kezeljük az étrendet, akkor egyszerûen egy szakmaiatlan, hamis dilemmát generálunk, ami nem összeegyeztethető a táplálkozástudománnyal.
9. A reklámipar nem termékeket vagy ötleteket árusít, hanem a boldogság lenyûgöző, de hamis illúzióját. Ez a henye és habzsoló lét olyan, amilyennek a gazdag fogyasztók örömteli életét képzeljük. El kell bolondítani a nagyközönséget egy olyan életmód mintájával, amelyet csak úgy lehet fenntartani, ha a lehető legsûrûbben felújítjuk a ruhatárunkat, a bútorainkat, a tévénket, a kocsinkat, a háztartási gépeinket, a gyerekjátékokat, minden használati tárgyunkat, még akkor is, ha ez teljesen fölösleges. Oliviero Toscani
10. A reklám nem termékeket ad el, hanem életmódot, társadalmi rendszert. Homogenizál. Oliviero Toscani