A férfiaknak mindig az kell, ami elérhetetlen. Ha egyszer megkapják, akkor már nem érdekli őket annyira, mint azelőtt.

Kapcsolódó idézetek

1. A férfiak ritkán képesek megelégedni azzal, ami megadatott nekik. Rose Tremain
2. A férfiak csak azokat a javaikat engedik át egymásnak, amelyekre kissé ráuntak már, amelyeket többé nem szeretnek igaz hévvel. És ha azt kérik tőlük, váljanak meg valamitől, ami becses nekik, megtagadják, és ádáz düh fogja el őket. Rose Tremain
3. A férfiak ugyanis azt hajszolják, ami nem lehet az övék. És azt gyûlölik, ami felett nincs hatalmuk.
4. A férfiak manapság már mások, mint régen. Bizonyos férfiak. Charlotte Wood
5. Nem elég meghallgatni a férfit, reflektálni is kell a gondolataira; nem elég a rendelkezésére állni, helyettesíteni is kell az összes többi, elérhetetlen nőt - azokat a nőket, akiket, ha ideje és lehetősége engedné, szintén meg akarna szerezni magának. Azt a nőt kell alakítani, akit minden férfi a magáénak szeretne, de csak egyvalaki kaphat meg.
6. A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.
7. Egy férfi mindig megkapja, amire vágyik. Amit egy nő akar, semmit se számít, az égvilágon semmit!
8. Az emberek ilyenek. (...) Annyira vágyódnak valami után, hogy majdnem belebetegednek. Aztán, mihelyt megkapják, már nem is kell nekik.
9. A férfiak nem is tudják, mit akarnak. Egyszer egy női félistent, máskor valamilyen ideális lényt, félig nőstényt, félig emancipált nőt. Ahogy éppen szükségük van rá.
10. A vágy paradox dolog. Minél nagyobb bennem a vágy, annál elérhetetlenebbé válik a nő. És amikor megkapja az ember, a vágy tárgya értéktelenné válik. Katja Kettu