A festő és a költő egyaránt újraírja a valóságot. Kitágítja. És idő kell ahhoz, hogy ebbe beletanuljon. Egy egész élet. A valóság újraírása a mûvész saját igazságához vezető út.

Kapcsolódó idézetek

1. Az igazi mûvész újra és újra megteremti önmagát, miközben egyre magasabb szintre jut, és egyre megvilágosodottabbá válik. Meghaladja önmagát és összhangba kerül az Univerzummal, átgondol, megbékél, megszabadítja az elméjét, megvilágosodik, gyógyít és inspirál, magasabb szintre emelkedik, és minél magasabbra kerül, annál összeszedettebbnek kell lennie.
2. Egy mûvész tartozik annyival magának és a közönségének, hogy próbálja felfedezni önmaga mélységeit és kutatja a lelkét azáltal, hogy időnként új anyagokat, új gondolatokat és új értelmet keres. Az igazi kockázatvállalás az lenne, ha folyton magamat ismételném. Juliette Binoche
3. A tudós a valóságot akarja lehetőleg visszatükrözni, amint van; a mûvész a valóságot törekszik alakítani úgy, hogy eszményeinek megfeleljen. Kornis Gyula
4. A mûvészet az, ami valamiféle valóságot fejez ki. A mûvész képes arra, hogy benyúljon valamely, számunkra megközelíthetetlen világba (...), megragadjon valamit, azt ki is hozza onnan, és úgy tudja kifejezni, hogy én, a hallgató, olvasó, néző is megérezzem, hogy miről van szó. Vekerdy Tamás
5. Van egy másik valóság - a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha mûvész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel. Márai Sándor
6. Az író mûhe­lye: az egész élet, nem csak a dol­gozószoba és nem csak az íróasztal. Mesterségének az élet ismerete, szemlélete és értelmezése a mérté­ke. Ez azonban csak a fele a dolog­nak. A legfontosabb: hogyan tud visszahatni a mûvészet az életre, az emberi lélekre, az idők folyá­sára. Grigol Abasidze
7. Van (...) visszavezető út a fantáziától a valósághoz, és ez - a mûvészet. Sigmund Freud
8. Csak a valónak igaz megragadásával válhat az író és mûvész szószólóvá, alakítóvá, teremtővé és változtatóvá. Író a valóságot csak az igazság megsértése nélkül közvetítheti.
9. A tudós lelke objektív önértéken csüng: a kutatott és felfedezett igazságon; a mûvész lelke is: a szépségen, amelyet alkotásaiban megvalósít s amely a tárgynak jellegzetes benső igazsága. Egyik sem munkája hasznosságát nézi, hanem magáért az igazságért, illetőleg szépségért küzd és alkot, hogy ezeket az értékeket megvalósítsa és kifejezze. De mindkettő munkájába önkénytelenül belefonódik a hasznosság is, az egyik gondolataival s fölfedezéseivel, a másik mûvészi alkotásaival az életet is szolgálja, gazdagítja, szélesíti és fokozza. Kornis Gyula
10. Mi másra is törekedne a mûvészet? Nem csupán az igazság, hanem a megjelenítésre érdemes igazság megragadására, amely megnyugvást vagy megértést hoz, és egy pillanatra áthatja vagy megtorpanásra készteti az emberi szívet. Michael J. Sullivan