A festőt megbabonázzák a világ alakzatai, tónusai; az emberi test, az emberi arc. S akkor csak azzal törődik, hogy mindazt, ami érzékeit rabul ejtette, más dimenzióban kifejezze.

Kapcsolódó idézetek

1. A festő minden tárgyat, a legszerényebbet is, ugyanazzal az összpontosított érzékiséggel vesz szemügyre. Állatnak, növénynek, ásványnak egyenlő értéket tulajdonít.
2. Egy nagy festmény nem más, mint az érzelmek párlata. Empatikusan kezet nyújt az embernek, és átvezeti a múlt meg a körülmények útvesztőjén.
3. A természet festése elgondolkodtató, hiszen maradandóan ott van és ott is marad az ember szeme előtt. (...) Talán arról van szó, hogy némely festők a természetnek azokat a titkait látják meg, amelyek a futó pillantás előtt rejtve maradnak.
4. A festőmûvész a természetben nem tudományos igazságot, hanem impressziót keres, és mûvében nem látleletet akar adni, hanem élményt. Szőnyi István
5. Ez a lényege a festésnek. Olyannak képzelheti közben az ember a világot, amilyen szeretné, hogy legyen.
6. Amikor a kép mûködni kezd a nézőben, ugyanolyan folyamat kezdődik el, mint a festőben munka közben, ugyanolyan beláthatatlan, ugyanolyan irracionális.
7. Szeretem a testeket, és olyan szépen akarom megfesteni, ahogyan csak tőlem telik. Érdekel, mit tudok kihozni egy figurából, hogy milyen jól tudom megcsinálni, hogy mennyire tudom megközelíteni a tökéletest. (...) Ugyanakkor a mûvész nagyon nagy élvezetet lelhet egy olyan alakban is, ami a kortárs mérce szerint esetleg tökéletlen. Boris Vallejo
8. Mikor a sziporkázó csillagokat bámulom, amint azok döbbenetes, gyönyörû alakokat rajzolnak ki, olyan, mintha a szemem megakadályozná, hogy bennük gyönyörködjek. Az egyetlen dolog, ami a szemem előtt lebeg, az egy arc. Egy ember arca, amit hiába próbálok, nem bírok kiverni a fejemből. Stephenie Meyer
9. Mikor tekintetünk összeért, éreztem, hogy elsápadok. Furcsa rettegés kerített hatalmába. Tudtam, hogy szemtől szembe kerültem valakivel, kinek puszta egyénisége annyira igéző volt, hogy ha engedek neki, lebírja egész valómat, egész lelkemet, sőt egész mûvészetemet is. Oscar Wilde
10. Nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerû érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte. Ez idáig kételkedett a szenvedelem-ábrázolások valószerûségében, melyek azt állították, hogy nem fikció, nem fantasztikum az ilyenféle taglózó hatású, teljességgel leküzdhetetlen, emésztő-gyönyörködtető, halálos vonzalom! Vavyan Fable