A fiúk természetüktől fogva igénylik (...) a csendeket - nem szabad rájuk ijeszteni azzal, hogy túl sok szót zúdítunk rájuk, túl gyorsan. Az, amit mondanak, igazából nem olyan fontos. A fontos dolgok a szavak közötti csendekben rejlenek.

Kapcsolódó idézetek

1. Akkor jó a légkör, ha a gyerekek nyugodtan élnek benne, kimondanak mindent, mert nincs mitől tartaniuk; elmondhatják, mi bántja őket, mivel nem értenek egyet. (...) Az őszinteséggel együtt jár a természetesség, az, hogy senkinek ne kelljen "viselkednie", másnak lennie, ne kelljen levetniük a mindennapi egyéniségüket.
2. Ha az ember még gyerek, mindig parányi izgalommal szól a felnőttekhez. Persze nem mindenki - a legtöbben mégis tízszer is megfontolják, mit és hogyan mondjanak. Mert ugye lehetőleg gyorsan kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), röviden kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék), végül pedig érthetően kell beszélni (nehogy a felnőtt türelmetlenkedjék). Mindebből világos, hogy a gyerek rendszerint hadar, és félrenyeli a szavakat, továbbá hogy a felnőttnek más dolga nincs, mint hogy türelmetlenkedjék.
3. A gyerekek nem mindig szaladnak a szüleikhez, ha balesetet vagy valami váratlan, erőszakos cselekményt látnak az utcán. A gyerekek nagyon jól tudnak titkot tartani. Megtartják maguknak, és gondolkodnak rajta. Vagy egyszerûen csak büszkék rá, hogy van egy titkuk, amit nem osztanak meg senkivel. Agatha Christie
4. A gyerekek nem hülyék, hanem kis felnőttek. Ha nem gügyögsz hozzájuk, hanem értelmesen beszélsz velük, nyilván az ő nyelvükön, akkor felfogják, mit akarsz nekik mondani. Rácz Laura Rebecca
5. Szeretek gyerekek között lenni. Õk mindent észrevesznek. Még nem fásultak el. Felvillanyozzák őket olyan dolgok, amelyek bennünket már régen nem izgatnak, mert elfeledtünk lelkesedni értük. Olyan természetesek, olyan önfeledtek. Michael Jackson
6. A kamaszkor valóban így néz ki, hogy a gyerek becsukja az ajtót, és azt mondja, hogy "hagyjál békén". Én mindig elmondom a szülőknek, hogy a csukott ajtó mögött egy nagyon szorongó kis lény van, aki másra se vágyik, mint hogy te ne add fel a kopogást azon az ajtón, hogy te akarj kapcsolódni akkor is, hogyha lepattint, hogy valahogy találj hozzá utat.
7. A gyereknek, mint mindenkinek, az lenne a jó, ha úgy viselkednénk, mint egymást szerető, normális emberek, akik nem akarnak állandóan előnyökhöz jutni a másik által, hanem az egymás iránti érzelmeken alapuló, kellemes és örömteli együttélés lehetséges útjait keresnénk. Nem túlféltően, nem túlóvóan, nem neurotikus kötődésben. Az a szülői, nagyszülői habitus, hogy képtelen vagyok a jelenben élve, felelős emberként mérlegelni egy kérést, hanem mindig pattanok, amikor valamit kiejt a száján, önmagában abnormális, és egy gyereknek rosszat tesz, ha abnormális gesztusok sokaságát kell átélnie. Vekerdy Tamás
8. A gyerekek (...) nem csak kis lények, akiket kézen fogva kell vezetni. Sokszor kérdezik, miért olyan körülöttünk a világ, amilyen, miért történik az, ami történik. És gyakran sokkal jobban és türelmesebben teszik fel kérdéseiket, mint a felnőttek.
9. Néha jobb csendben maradni, mint beszélni. Néha csak olyan dolgokat mondunk a másiknak, ami bántó, és aztán veszekedni kezdünk. Néha olyan dolgokat is mondunk egymásnak, amit nem kellene.
10. Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem. Popper Péter