A fiúknak szükségük van az apjuk figyelmére egész addig a percig, míg az apáknak lesz szükségük a fiúkéra. Onnantól kezdve arra vagyunk ítélve, hogy azt kívánjuk, bárcsak gyakrabban aludtunk volna el mellettük, míg a fejük elfért a szívünk fölött. Bár többet ültünk volna a földön, mikor ott játszottak! Bár megöleltük volna őket, amikor még hagyták!

Kapcsolódó idézetek

1. Egy apának mindig a gyereke mellett a helye, minden nap, bármi áron, hogy érezze a szeretetet, a biztonságot. Egy gyerek bármikor számíthat az apjára, akitől tanácsot kérhet, ha útmutatásra, bátorításra van szüksége.
2. A fiúknak lehetetlenség megérteni, az apák pedig szégyellik bevallani: igazából nem azt akarjuk, hogy a gyermekünk az álmait kövesse, vagy a nyomdokainkba lépjen. Mi akarunk a nyomdokaikba lépni, amikor a mi álmainkat követik. Fredrik Backman
3. Apaként természetesen azt kívánom, hogy a gyermekeim jól érezzék magukat, megtalálják saját helyüket a világban, és útjukat, melyen nyugodt lélekkel járhatnak. (...) Az efféle saját hely megtalálása azonban nem elegendő, gondoskodni is kell róla és fenntartani, ez pedig felelősséget igényel.
4. A gyerekek kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat. Ezért időnként meg kell szabadulni tőlük, mert a gyerek érdeke is, hogy folyamatosan jól rágható és jól szívható, pihent anyja - és persze apja is! - legyen neki. Vekerdy Tamás
5. Azt szeretném, ha volna egy fiúm. Azt szeretném, ha a szekrényemben lakna egy fogason. Amikor csak megkívánnám, elővehetném, és akkor úgy nézne rám, ahogy a filmekben szoktak a fiúk, mintha gyönyörû volnék.
6. Nekem, szülőként nem annyira az a szerepem, hogy felkapcsoljam a gyermekeimnek a lámpát, hanem inkább az, hogy hagyjam őket a sötétben szaladgálni (felfedezni), miközben gondoskodom a falakról is, hogy ne futhassanak túl messzire, és bizonyossá teszem a számukra: amikor falba ütköznek és elesnek, én ott leszek, és felsegítem őket. Egy kétéves gyermek ugyanis arra vágyik, hogy szabadon fedezhesse fel a világot, de ezzel egyidejûleg valaki magához is ölelje (de persze ugyanerre vágyik a tinédzser, a felnőtt... valójában mind erre vágyunk). Beau Lotto
7. Szerintem a gyerek a legnagyobb ragaszkodást a szülei felé érezze, fogadja el a döntéseiket, a nagyi bandukoljon hátul, és ha szükség van, nyújtsa a kezét, de betartva a család szabályait.
8. A fiúk úgy élik az életet, hogy visszanéznek apáikéra. Utol akarják érni, lehagyni őket... vagy talán azt gondolják, nem akarnak olyanok lenni, mint ők. Jó vagy rossz, az apa irányjelző az életükben.
9. Az a szeretet, amit a szülők éreznek a gyerekeik iránt, különleges. Mindenki más esetében van egy pillanat, amikor elkezdjük megszeretni - de a gyermekünkkel más a helyzet. Õt már akkor is szerettük, amikor még nem is létezett. Minden anyát és apát sokkol, hogy amikor gyerekük lesz, milyen elsöprő erővel önti el őket az érzelmek árja, szinte ledönti őket a lábukról. Felfoghatatlan, mert semmivel sem lehet összehasonlítani. Olyasmi, mint megpróbálni leírni valakinek, aki az életét egy sötét szobában töltötte, hogy milyen érzés a homok a lábujjaink között, vagy egy hópehely a nyelvünkön. Szárnyakat bont tőle a lélek. Fredrik Backman
10. Egy kisgyereknek, egy kisfiúnak is, százszor inkább az anyjára van szüksége, mint az apjára. Szilvási Lajos