A Föld most sivár, nyugtalan, fáradt hely, a béke könnyek mögé bújva rejti békés arcát búsan el, de a nap mégis átsüt a háborús éjen, és látja, hogy a baba alszik anyja ölében, és amíg van szeretet, s otthon - többnyire -, karácsonynak is kell lennie.

Kapcsolódó idézetek

1. Legszebb éveimben, míg gyermek voltam én, És azt hittem, hogy mindig kék az ég, Anyám minden éjjel megfogta kezem, És az életről mesélt. (...) Most befalazott engem a sûrû, sûrû csönd. És könnyek között rejtem arcomat. Anyám lenn a földben földdé változott. Így talán boldogabb.
2. Ha az éj titkokkal teljes árnyéka beteríti a földet, midőn a természet elszenderedett és innepel - akkor támadnak fel leghatalmasabban érzései... Oly édes, bájoló érzés - és mégis fájdalmas. Az örömtûl dobog szívem - és mégis könnyel telik szemem. Kármán József
3. Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a szíveket: mert a sötét, elgyötört földre Karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messze hagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint.
4. Ez is a tél. Mutatom. Lehet hó az utakon. Fekete utcák. Varjak. Csendek. Lehetnek. Itt-ott füst. Vagy berregés. Mozgás. Kevés. Nehéz kabátok. Néha bátran, lobogó hajjal átszaladhat egy-egy szerelmes nő a tájban. Gyerekek, ritkán. Bennük nyár van. Suttog az idő a változással. Süket és néma. Szétfolyt tejföl az ég maszatja. Állsz alatta. Egymásnak dőlnek házak, ifjak. A vének isznak. Falu lesz minden város újra. Fázik a srácok ujja. Szemek és szívek gombnyi lángja itt-ott. Éjszaka ébrednek a vágyak. Szûk kis ágyak. Pislog az éjszaka nyugalma. A kozmosz alja átfagy, fekete ujja a Földet túrja. Titkot babrál tavaszig. Ilyen a tél. Sokat remél. Van, hogy fehér. Sok a gazdag több a szegény, aki örül, ha már havazik. Jónás Tamás
5. Az elrohant évtizedek ködös messzeségéből gyermekkorom képei bújtak elő, megszépülve az idő árnyékában. Valami visszavágyódást keltettek bennem, pedig félelmetesen hasonlítottak a mához. Jólesett kilépni a háborgó mindennapokból, és visszamenni egy olyan világba, ahol néha megáll az idő, szünetet tart a viszálykodás, a rohanás, és ahol a béke nem ábránd, hanem létező valóság. Lakatos Menyhért
6. Amikor az embernek igazi karácsonyfa áll az otthonában, alatta az ajándékokkal, semmi se tûnik túl szomorúnak vagy túl keménynek. Valahogy azt sugallja, hogy a világban mindig marad fény és remény. Szerencsés, akinek van valakije, akivel megoszthatja ezt az élményt. Nora Roberts
7. A karácsony az év legsötétebb szakában köszönt be, hogy fénye annál jobban világítson; az év legszegényebb szakában érkezik, mikor a fának nincsen gyümölcse, a mezőnek nincs virága, hogy minél több helyet találjon adományai részére.
8. A rövid, boldog, háború előtti életet és szerelmet háború alatti csend, végül hosszú, boldogtalan, békebeli hangoskodás követi. Szaniszló Judit
9. Nyomasztó világban élünk, amely tele van háborúkkal, kegyetlenséggel, értelmetlen tragédiákkal. E föld minden lakójának bőven kijut a boldogtalanságból és az álmatlan éjszakákból. Ha még nem tapasztalták, meg fogják tapasztalni. Stephen King
10. Karácsony éjszakáján milyen megható - csillogó gyertyák körül ragyogó szemek... a felnőttek szívéről is leolvad a jégkéreg. Egy percre boldog gyermekké lesznek.