Legyünk egy kicsit csendben! Födje mély csend a szíveket: mert a sötét, elgyötört földre Karácsony közeleg. Jó, ha most lelkünk messze hagyja a hajsza, lárma mind. Ne siessünk hangos utakra! Karácsony lesz megint.

Kapcsolódó idézetek

1. Karácsony (...) a csendnek az ünnepe is. Ilyenkor el kell csendesednünk, magunkba kell mélyednünk. (...) Ne csak rohanjunk ész nélkül! Márfi Gyula
2. Karácsony készül, emberek! Szépek és tiszták legyetek! Súroljátok föl lelketek, csillogtassátok kedvetek, legyetek újra gyermekek hogy emberek lehessetek! Wass Albert
3. Karácsony fényei, jöjjetek, szívünket békesség töltse meg: szeretnénk boldognak látszani, s lehetnénk egymásnak társai.
4. Néha csend tölti be a szívet és a lelket, ha a zajos világ meghátrál és megengedi, hogy ráleljünk a békére. Olyan rövid ez a pihenő! Becsüld meg a pillanatot!
5. A világnak azt kívánom: legyen szívében karácsony! Közeleg, ideér holnap, szavaim már harangoznak. Falu Tamás
6. Karácsony este... hangulatok szállnak... Fehér hópelyhek fehér angyalszárnyak... Szelíd melegséggel van szívünk tele. Aztán megyünk tovább, sötét lesz újra, csillag nem ég, utunk hóval befújja bús életünknek dermesztő tele.
7. A félelemre és a megfélemlítésre alapított világrendben nem is lehet csodálkozni azon, ha az ember nem bízik az angyal eljövetelében. De azért az angyal mégis eljött, és szállást keres az emberek szívében az isteni Gyermek számára. A Karácsony itt van. Lehet, hogy csak hangulat, csak külsőség: mégis nagyon nagy és áldott alkalom, talán az utolsó alkalom arra, hogy mélységes igazságára ráébredjünk, és a hangulatból valóságot, a külsőségből lelkiséget teremtsünk. Makkai Sándor
8. Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony. Szilágyi Domokos
9. S itt a karácsony, no lám, igen itt van. S az bizony nem a lelket emésztő keménység, sem a szigorúság, hanem a boldogság ideje a szívnek és a szájnak. Oh te kemény apostol, bizony mondom, ez a nagy napoknak minden titka. Mintha egy kis időre elengednénk e meghajszolt világ rettenetes gyeplőit, s nagy csend állna meg feletted a levegőben, s fejed felett kigyúlnának újra régi csillagaid, amelyeket úgy megcsodáltál valamikor... S azért oly szépek, mondom, mert lihegve megálltál s íme észreveszed őket újra. Füst Milán
10. Nemsokára karácsony lesz. Szép, meleg, barátságos kis ünnep, az esztendő legszebb napja, amelyen az emberek, ha még olyan fásulttá és érzéketlenné is tette őket a hétköznapok szürke melankóliája, felengednek a hidegségükből, vidámak lesznek, derûs lelkûek és tréfakedvelők, mert a karácsony hangulata megüli a lelküket s a barátságos szobák melengető mélyén felgyúló pici gyertyák fénye mellett szívesen fognak áldozni az otthon és a családi szeretet szellemének. Sztrakoniczky Károly