A Földre többé már nem eszközként tekint az ember, végre eljutottunk oda, hogy megkérdőjelezzük az emberi és a nem-emberi dichotómiáját, azaz a szekuláris, kapitalista társadalmak egyik vezérgondolatát: a bolygónkra immár nem objektumként, hanem szubjektumként tekintünk.

Kapcsolódó idézetek

1. A korábban objektumként elgondolt, lényegében nyersanyagforrásként, eszközként értelmezett bolygóra többé nem tekinthetünk így, hanem az egy velünk együtt élő és változó organizmus, amelynek részei vagyunk. Társadalmunk alakítója lett a klímaváltozás, a számos nagy volumenû természeti katasztrófa, a számtalan kihalt állat- és növényfaj, melyek mind azt mutatják, hogy az ember nem használhatja büntetlenül, következmények nélkül a bolygót, mert a Föld minderre reagál, velünk és miattunk változik.
2. A földön, legalábbis én úgy tudom, két világ van. Egy kapitalista és egy szocialista. Mások a célok, más a tartalom, más az erkölcsi rend ott, és megint más nálunk. Berkesi András
3. Kultúránk jelenleg olyan irányba halad, ahol a jelen vágyai fontosabbak a jövő szükségleteinél, és szemrebbenés nélkül hagyjuk a következő generációra mindazt a szemetet, adósságot és klímaválságot, amit ma okozunk. Ez a rövid távú szemlélet leértékeli mindazt, ami nem pénzben mérhető - például a gyermekekről és idős hozzátartozókról való gondoskodást -, miközben a hatalmat és a vagyont egy szûk elit kezében összpontosítja. Ha nem teszünk semmit ez ellen, hallgatólagosan támogatjuk ezt a rendszert. Rob Hopkins
4. A Föld külső vonzóerejét már legyőztük. De a belső gravitációt legyőzni, ez az új évezredévben a lecke; az alázatos és egyben diadalmas Én misztériuma. Az ember szellemi szabadságharcos - s ebben az értelemben a harcot nem a környezetével, nem a társadalommal vívja, hanem önmagával. Jókai Anna
5. A következő évtizedben olyan gondolkodásmódok kérdőjeleződnek meg majd, amelyekkel együtt él az emberiség több száz, vagy több ezer éve. Új viták, nézeteltérések, mozgalmak és ideológiák bukkannak fel. Legszilárdabban rögzült feltevéseink egyikét-másikát újra kell gondolnunk vagy épp teljességgel elvetnünk. Együtt kell újra kitalálnunk, mit is jelent szabadnak vagy egyenlőnek lenni, hogy mit jelent a hatalom vagy a tulajdon birtoklása, sőt azt is, hogy mit értünk az alatt, hogy egy politikai rendszer demokratikus. A jövő politikája a legkevésbé sem fog emlékeztetni a múltéra. Jamie Susskind
6. A Földön úgy érzik az emberek, hogy az a világ közepe. Minden fölötted boltozódik, és minden körülötted forog, a síkság végtelennek látszik, és feledteti, milyen apró ez a bolygó a valóságban. Az ember tudatában helyet kell kapni a felismerésnek, hogy mennyire egyszeri ez a mi létünk, és milyen aprók vagyunk a mindenséghez képest. Az ûrhajózás egy új gondolkozás kezdete lehetne, amely a tudás mellé megadná az érzést: egy bolygó lakói vagyunk.
7. A környezet, amelyben élünk, már nem kapcsolódik a bolygó azon természetes folyamataihoz, amik minket magunkat is létrehoztak. Kizárólag az emberi mentális folyamatok terméke. Valóságos, de csak úgy, ahogyan egy színházi előadás vagy egy vidámpark is valóságos.
8. Az átlagember számára az ókorban (de most is!) az ég és mindaz, ami rajta van, alárendelt fontosságú (kivéve talán a Napot). A Föld az, ami számít, és csakis a Föld. És a Földön csak az emberiség számít. És az emberek között csak az én hazám, az én városom, az én törzsem, az én családom, én magam számítok. Az átlagember geocentrikus, antropocentrikus, etnocentrikus és egocentrikus. Isaac Asimov
9. Ami ellen egyébként vehemensen tiltakozom: amikor az emberek azt gondolják, felsőbbrendûek vagyunk az állatokhoz képest. A bolygónkon élő minden egyes individuumnak megvan a joga a létezésre, és szerepe van. Együtt vagyunk egy nagy egész, ami csak akkor tud mûködni, ha figyelmesen bánunk egymással. Jane Goodall
10. A legtöbb ember állatbarátnak vallja magát. Nem tárgyként tekintünk rájuk, hanem komplex élőlényekként, amelyekkel megosztjuk a Földet, az életünket, az otthonunkat. Örömük örömmel tölt el, fájdalmukat fájdalommal éljük meg. Intelligenciájukat és egyéniségüket elismerve családunkba fogadjuk őket, vagy gyönyörködünk bennük természetes környezetükben. A gondolat, hogy szükségtelenül fájdalmat, szenvedést okozzunk nekik, sokunk számára elviselhetetlen. Ezért, akik hozzánk hasonlóan étkeznek, ruházkodnak, vagy szórakoznak, azon elvek követését választják, amely minimalizálja, vagy akár teljes mértékben megszünteti a szenvedést. A festői családi farm és a szerető gazda. Egy humánus és fájdalommentes vég, apró fizetség melyet egy boldog életért fizetnek, egy kölcsönös előnyökkel járó megállapodás. Ezen narratíva mögé bújva, a szemünk elől eltûnve azonban megszûnnek személyiségként létezni. Legtöbbjüket haszonállatnak, a gyártás arctalan egységeinek tekintjük egy hatalmas rendszerben, kivételt képezve azon törvények alól, amelyek társállatainkat védelmezik. A szenvedésük láthatatlan, hallhatatlan. Az értéküket csak a belőlük nyert haszon határozza meg, melyet a saját felsőbbrendûségünkbe vetett hit racionalizál és az elképzelés, hogy a "hatalom" és a "helyes" megegyezik. Az elképzelés, melyet meg kell kérdőjeleznünk.