Kultúránk jelenleg olyan irányba halad, ahol a jelen vágyai fontosabbak a jövő szükségleteinél, és szemrebbenés nélkül hagyjuk a következő generációra mindazt a szemetet, adósságot és klímaválságot, amit ma okozunk. Ez a rövid távú szemlélet leértékeli mindazt, ami nem pénzben mérhető - például a gyermekekről és idős hozzátartozókról való gondoskodást -, miközben a hatalmat és a vagyont egy szûk elit kezében összpontosítja. Ha nem teszünk semmit ez ellen, hallgatólagosan támogatjuk ezt a rendszert.

Kapcsolódó idézetek

1. Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet. Kemenesi Gábor
2. A rohanó, figyelmetlen és felelőtlen emberi pusztítás tovább folyik, ami már a közeli jövőben környezetünk nemkívánatos és teljes átalakítását eredményezheti. Vajon ki fogja jól érezni magát ebben a mesterséges, szennyező- és hulladékanyagoktól terhes világban? Miért kell meghosszabbítani az emberi életet, ha ugyanakkor ez a meghosszabbodás újabb betegségeket és szenvedéseket tartogat a számunkra? A fiatalok dolga, hogy megtegyenek mindent nemcsak a holnapért, hanem a távoli jövőért is. Talán még nem késő. Tompa Anna
3. A kultúra (...) nem a barátunk. Kiszolgálója és segítője csupán különböző intézményeknek - nagyvállalatoknak, egyházaknak, az adószedés legkülönbözőbb formáinak, így tehát olyasmi, ami zaklat minket, megfoszt erőnktől és visszaél velünk. Egyikünkkel sem bánik jól. Terence McKenna
4. Teljes gázzal haladunk a világvége felé, miközben a társadalom legszûkebb rétegei a zsebeiket pakolják, a kormányok pedig gyakorlatilag nem tesznek semmit annak elkerüléséért, hogy megszûnjön az általunk ismert világ. (...) Elég furcsa lenne, ha figyelmen kívül hagynánk egy ilyen léptékû igazságtalanságot, ami szó szerint minden egyes élőlényt közvetlenül érint a bolygón. Ha pedig valaki valamilyen oknál fogva hanyagolja ezt a kérdést, az egyszerûen a történelem rossz oldalára áll.
5. El sem tudjuk képzelni a jövő embereinek szenvedését, ezért nem is teszünk túl sokat értük. Amit most csinálunk, az olyan károkat okoz, amelyek csak évtizedek múlva fognak bekövetkezni, ezért nem is vállalunk értük felelősséget, és úgy állunk az egészhez, hogy az eljövendő nemzedékek gazdagabbak és erősebbek lesznek nálunk, úgyhogy meg tudják majd oldani a saját problémáikat. De mire odajutnának, ezek a problémák már akkorára nőnek, hogy nem lesznek képesek megoldani őket. (...) A klímaváltozás legrosszabb aspektusai visszafordíthatatlanok lesznek. A kihalásokat és az óceán felmelegedését nem lehet megoldani, bármennyi pénze is lesz a jövő embereinek. Kim Stanley Robinson
6. A haladás jövője puszta absztrakció, kulturális konstrukció. Azt hiszem, hogy azért kell évente eldobnom még jól használható tárgyaimat, mert a következő évi hasonló tárgy jobb, szebb, hasznosabb, tökéletesebb, pedig többnyire azért, hogy fenntartsam a folyamatos ipari termelést, mert a társadalom erre képtelen más szabályozóeszközöket kimunkálni, és ha beszûkül a termelés, összeomlik a társadalom, mint ezt mostanában is láthatjuk. Csányi Vilmos
7. Ha egy északi országba mész, és meghallgatod, hogyan beszélnek a nőkről, az egyenlőségről, bármiről, látni fogod, hogy ez igazán belülről fakad, évtizedes nevelés eredményeként. Nekünk időre van szükségünk. (...) Nem lehet hibáztatni a szegényebb országokat azért, mert ez a típusú nevelés csak akkor hat, ha az egész társadalom eléri a jólét egy bizonyos szintjét. Amíg a túlélésért folyik a küzdelem, nincs nagyvonalúság és illem. Ezek az értékek olyan országokból származnak, amelyek előbb más problémákat oldottak meg. A prioritások mindenkinél önző eredetûek. A lényeg először, hogy te, a családod, a környezeted, az ismerőseid, a nemzeted rendben van, és akkor már lehetsz nagyvonalú. Nálunk késés van a fejlődésben sok történelmi okból. Próbálunk felzárkózni, de csak egy bizonyos ritmusú váltást lehet elvárni az emberektől. Történelmi szinten jó irányba haladunk, de emberi szinten van, akinek még időre van szüksége. Cristian Mungiu
8. A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer arra buzdít minket, hogy menjünk szembe az alapvető természetünkkel. Arra ösztönöz, hogy a pénzt hajhásszuk mindenekfelett. Hierarchiát teremt, mely szerint egyes emberek jobbak, mint mások. Azt állítja, hogy minél több holmink van, annál boldogabbak leszünk. Arra tanít minket, hogy halmozzuk fel az erőforrásokat, és hogy többre tartsunk egy nagy kocsit, mint mondjuk egy öreg erdőt. Bárki, aki valaha eltöltött akár csak egy kis időt is egy öreg erdőben, megmondhatja, hogy sokkal nagyobb megelégedést okoz egy kétezer éves mamutfenyő alatt ülni, mint egy Lincoln MKX-ben, amilyet Matthew McConaughey vezet a tévéreklámokban. Túlburjánzott fogyasztói társadalmunk a lényeg félreértésének masszív gyakorlása.
9. A fogyasztói társadalom arra nevel minket, hogy ha valami nem mûködik, cseréljük, lehetőleg minél gyorsabban, mindig valami újabbra, valami (látszólag) jobbra. Fast-food felfogás. Ez vezet oda, hogy manapság ennyire felületesen éljük az életünket, elvesztek az igazi értékek, a tartalmas beszélgetések, a minőségi együtt töltött idő.
10. Fogyasztói és mindent eldobó társadalmunknak végre fel kell ismernie, hogy semmi nem határtalan. Hiszen csak ez az egy, gyönyörû bolygónk van, és meg kell őriznünk saját magunk, a gyermekeink és az összes jövő generáció számára. A természet sokszínûsége és a sértetlen ökoszisztémák minden élőlény számára - mi is idetartozunk - nem a luxust jelentik, hanem nélkülözhetetlenek a túléléshez. Jane Goodall