A fotográfus valójában a fénnyel rajzol. Egy ember, aki fénnyel és árnyékkal írja és újraírja a világot.

Kapcsolódó idézetek

1. A fotográfia az ember változó pillantása, amellyel a világra - olykor a saját pillantására - tekint.
2. A fotográfia képes azon pillanat érzését felerősíteni, amit akkor éltem meg, amikor exponáltam. A fényképnek nincs is más választása. A fotográfia nem lát a jövőbe. Meg persze a múltba sem. Egy kép mindössze az a pont, ahol a jövő összeér a múlttal. Ha úgy tetszik: a folyamatos jelen. Bartis Attila
3. Minden fotográfia időparadoxon. Időn belüli időtlenség, mulandó örökkévalóság. Fényképezni nem más, mint kivonni a valóságból az időt egy pillanatra, majd visszaadni ezt a pillanatot az időnek. Bartis Attila
4. A fotográfia megfog. Megköt. Szeretjük azt mondani, hogy megörökít, bár ez nem igaz. De a szándék kétségtelenül ez. Nyoma nincs benne az elengedésnek. Bartis Attila
5. A fotó igazi nagy hazugság. De közben mégiscsak azt mutatja, ami ott és akkor megtörte a fényt. De bármiről: egy szobáról, egy autóról is lehet olyan képet készíteni, ami torzítja a valóságot - úgyhogy nagy a fényképész felelőssége.
6. A fotográfia egy olyan kapu, amin keresztül be tudunk lépni olyan világokba, ahova alapvetően nem mennénk, mert nem lehetünk ott mindenhol. Egy jó fotó meghatározza a véleményünket olyan dolgokról is, amiben sosem lehettünk jelen élőben.
7. Aki fényképez, mintegy arra kényszeríti az embereket, hogy olyan dolgokkal szembesüljenek, amikkel nem számoltak. Eltéríted őket az útjukról, a terveiktől, természetes pályájukról.
8. A festmény nem egy pillanatot rögzít, mint általában a fényképek. A festő munkája más, mint a fényképészé. Festőként a személyiség egész életét igyekszem megragadni, s egyetlen képbe sûrítem egy személy minden életszakaszát.
9. A fotográfia önkifejezés, amivel át tudjuk adni egymásnak a szemünket.
10. Az életben az ember elkötelezi magát, és ezzel saját portréját rajzolja. Jean-Paul Sartre