A gondolatok kifogytak tőlem, mert csak egy gondolat, hatalmas, mint a halálos fájdalom, elfoglaló, mint a kívánkozó reménység, erős, mint az érc és édes, mint a mennyei gyönyörûség, egy gondolat maradt meg nékem, és ez a gondolat - Õ.

Kapcsolódó idézetek

1. Az járt a fejemben, mit éreznék, ha nem jönnél vissza többé. Éreztem, hiányozna valami az életemből. Talán idővel képes lennék pótolni, de sohasem tudnám maradéktanul helyettesíteni. Megpróbáltam rájönni, mi lehet ez, és mindig ugyanarra jutottam. Bárhonnan közelítettem is meg a dolgot, egyre csak ugyanazt a választ kaptam. (...) Te... csakis te. Nora Roberts
2. A dühből és gyûlöletből, ami oly sokáig uralta a szívemet, már csak néhány halvány nyom maradt. Olyan volt, mint a vihar, amely úgy tombol, mintha itt lenne a világ vége, aztán egyszer csak véget ér, és sietve tovább áll. Susanna Tamaro
3. Öl elgondolni, hogy, mint gondolat, Nem ugrom hozzád mérföldeken át, De, túl sok sár s víz keveréke, csak Sírok, s várom az idő vigaszát. William Shakespeare
4. Csak rám kell hogy gondolj, szívből, melegen és nagyon, s ha akaratod ereje felemelkedik a vágyban, száll felém a messzeségből és érzéseink találkoznak a gondolatban, ez a legelválaszthatatlanabb találkozás és összetartozás.
5. A gondolatok jönnek és mennek; némelyikhez még időben megtalálom a szavakat, némelyik meg eltûnik, mire odaérek. Ilyenkor nincs más hátra, mint abban reménykedni, hogy visszatérnek. Hogy ne bosszankodjam, kitaláltam egy szabályt: ha elég fontos gondolat volt, akkor úgyis visszatér. Janne Teller
6. Gyönyörût láttam, édeset, elképzeltem egy gyenge rózsát. Elbámészkodtam s rám esett, mint nagy darab kő, a valóság. József Attila
7. Önmagamról megfeledkezve féltem őt, tudván, hogy elvesztése egyben az én vesztem is. Ha elvennéd tőlem, megvakítanál. Megvakítanád szívemet, lelkemet; arra kényszerülnék, hogy ne lássam többé az élet, a Világ szépségét. Vavyan Fable
8. Semmi mástól nem akarok megszabadulni, mint attól az érzéstől, hogy a gyengeség megfoszt a szabadságtól. Érezni vágyom, hogy a fájdalom és az öröm egyazon forrásból táplálkozik, mindkettő ugyanannak az erőnek a mozgása, (...) és mindkettő szép és szükségszerû. Hermann Hesse
9. A gondolatok néha kínzók. Van gondolat, amely, ha egyszer felbukkan, akkor nem tûnik el mindjárt (...), hanem visszatér, tízszer, százszor, makacsul ismétlődik, mint egy dalszövegből kiragadott félmondat. Bor Ambrus
10. A szerelem már csak ilyen. (...) A sok lélegzetelállítóan nagyszerû gondolat kizárólag a tiéd, és a mély homályban is egymagadban kell tévelyegned. A saját szívedben és testedben van mindez, és ki kell bírnod. Murakami Haruki