A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.

Kapcsolódó idézetek

1. A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, persze maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk. Hamvas Béla
2. Bizonyos dolgokat rá kell bíznunk a gondviselésre. Néha pedig a gondviselés igényel egy kis beavatkozást az ember részéről.
3. A gondviselés úgy akarta: hogy az emberi életben jó és rossz, öröm és bánat váltakozzék, hogy az évek, melyek visszahozhatlanul elhaladtak, magukban tanulságot és kiábrándulást foglaljanak, s akkor, mikor már nincsenek - ezt hagyják örökségül és emlékül. Jósika Miklós
4. Tisztelni kell az embert! Nem sajnálni... Nem megalázni a sajnálkozással. Makszim Gorkij
5. Az igazán nagy emberek mindenekfelett előzékenyek, figyelmesek és nagylelkûek. Nem csak bizonyos emberekkel, bizonyos helyzetekben, hanem mindenkivel és mindig. Thomas John Watson
6. Az idős is tud szívéből adni, képes szeretettel jó ember maradni! Nincs szüksége pénzre, fényes gazdagságra, másokra van gondja, nem saját magára. Aranyosi Ervin
7. A gondviselés nem arra való, hogy kisegítsen minket minden apró bajunkból, csak azokon segít, akik maguk is segítenek magukon.
8. Belátónak és türelmesnek kell lenni, mert az élet rendjét senki nem tudja úgysem felforgatni. Aki megöregszik, kíméletet érdemel; aki pedig fiatal, az érhet még jobb időket. Tamási Áron
9. Egy nagy ember nagysága abban mutatkozik meg, ahogy a kis emberekkel bánik. Thomas Carlyle
10. Nagyszerû dolog, ha az emberre valaki gondol, és a gondolataival vigyáz rá. Aki szeret, ezt teszi. (...) A szívében őrzi Õt, ott védi, oltalmazza. És engedi élni. Néha fájdalmas dolog ez. Mert néha úgy kell engedni élni, hogy valóban nem lehetsz a közelében. Csak távolról csodálhatod Õt, távolról figyelheted. Mégis csodálatos érzés szabadon engedni, akit szeretsz. Engedni, hogy úgy éljen, ahogy a szíve, lelke vezérli, ahogy neki a legjobb. Ahogy szüksége van rá. Elengedni, de nem elhagyni. Hanem messziről figyelni Õt, messziről vigyázni rá. A szívedben. A gondolataiddal, az érzéseiddel, a szereteteddel. És hinni, hogy egy napon visszatér. Bízni benne, érezni, hogy szeretete visszavezeti hozzád. Csitáry-Hock Tamás