A gondviselés úgy akarta: hogy az emberi életben jó és rossz, öröm és bánat váltakozzék, hogy az évek, melyek visszahozhatlanul elhaladtak, magukban tanulságot és kiábrándulást foglaljanak, s akkor, mikor már nincsenek - ezt hagyják örökségül és emlékül.

Kapcsolódó idézetek

1. A gondviselés az emberi sorsba nem avatkozik, mert ez a szabadság megsértése lenne, ilyesmit nem tesz. Amit tesz, hogy szüntelenül olyan helyzeteket kínál, amelyek, ha helyesen választunk, fölemelnek, ha ostobák vagyunk, persze maradunk ott, ahol voltunk, vagy még jobban elmerülünk. Hamvas Béla
2. Vannak pillanatok, amikor az embernek hinnie kell a gondviselésben. Az események hirtelen felgyorsulnak. Rég elfelejtett ismerősök bukkannak fel, és olyan híreket hoznak, amelyek megváltoztatják az életünket. Jön egy idegen, mond néhány bölcs szót, és megoldja a korábban megoldhatatlannak hitt problémákat. Valóra válnak legmerészebb álmaink. Isten léte váratlanul bizonyosságot nyer. Dean Ray Koontz
3. A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek. Victor Hugo
4. A lényeg, hogy az ember természetesen, bölcs megnyugvással élje meg A boldogságot vagy a boldogtalanságot is akár, Érezzen, mint aki néz, Gondolkodjon, mint aki megy, S amikor örökre lehunyja szemét, jusson eszébe, bár meghal a nap, De a napnyugta gyönyörû, és szép az éjszaka is, mely rákövetkezik... Így van, így legyen... Fernando Pessoa
5. Mindnyájunk életében egyaránt fordulnak elő kellemes és kellemetlen események. A bölcs ember a jó dolgokat őrzi meg emlékezetében, a rosszakat veszni engedi. Charles Webster Leadbeater
6. Ha az emberek annyi gondot fordítanának a jóra, amennyi igyekezettel a hozzájuk nem illőt, a végképp haszontalant, sőt ártalmasat hajszolják, s inkább ők tartanák kézben a sorsukat, mint hogy a kezében legyenek, olyan nagyságra emelkednének, ahol halandó létükre dicsőségükben örökké élnének. Gaius Sallustius Crispus
7. Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne. Mikszáth Kálmán
8. Az emlékek ápolása a folyamatosság érzését és tudatát adja; a múlt beépítése a jelenbe és a gyermekeken át a jövőbe. A gyökértelenség a mai ember egyik nagy baja, sérülékennyé teszi "énünket". Beszéljünk azokról, akik meghaltak, hogyan éltek, milyenek voltak, hogyan gondolkoztak, miben hittek, mit "tettek" az életükkel, mit hagytak a következő nemzedékre.
9. A rút világnak gondja van, minden embernek gondja van, a sok angyalnak mind gondja van s az Istennek is gondja van, mert mindenkire gondja van. S így múlik el a szép s a jó az ember mellől nyomtalan. Wass Albert
10. Tanuljon meg az ember a maradandóra nézni a változóban és mulandóban; tanulja meg elviselni oly dolgok eltûnését, amelyeket tisztelni megszokott, anélkül hogy tiszteletét elveszítené; tanulja meg, hogy nem azért van itt, hogy alkosson, hanem hogy ő alakuljon. Ralph Waldo Emerson