A gúnyolódás némileg megvédi a gúnyolódót a magány fenyegetésétől. (...) Másokat kigúnyolni csapatban szokás, míg az, aki a gúnyt elszenvedi, mindig egyedül marad.

Kapcsolódó idézetek

1. A fiatalság, különösen ha csoportban van és ha nem kell tartania semmiféle megtorlástól, mindig is gúnyos és fölényes az idősebbekkel szemben, kétségbe vonja azoknak szellemi képességeit, mulat szokásaikon és ha lehet, még túlozza, sőt meg is játssza a két csoport között lévő különbséget. Szerb Antal
2. Kényelmetlen (...) a magány, de legalább biztonságos, mert aki mindig egyedül van, azt senki sem tudja kinevetni. Molnár T. Eszter
3. A közöny néha önvédelem, A lelket óvja az értelem. Depresszió
4. Aki egyedül unatkozik, az társaságban untat. Egry József
5. Az ember tömegben tud magányos lenni, de egyedül nem. Morton Moyes
6. Ha Ön magányos, annak az az oka, hogy elszigeteli magát; ha elég szerény, soha nem lesz magányos. Semmi sem szigetel el bennünket jobban, mint a hatalom és a presztízs. Próbáljon meg leereszkedni az emberek közé, tanuljon szerénységet, és soha nem lesz egyedül! Carl Gustav Jung
7. Ha meglátják, hogy a szavaik megsebeznek, sohasem leszel képes megszabadulni a gúnyolódástól. Ha nevet akarnak adni neked, fogadd el, tedd a sajátoddá! Akkor többé nem tudnak majd bántani vele. George R. R. Martin
8. Ameddig az ember gúnyolódik és fél, megpróbálja kisebbnek tüntetni fel a dolgokat, mint amekkorák. Erich Maria Remarque
9. A magány és az elszigeteltség (a kettő nem ugyanaz) hatására a végén gonosz és pletykás lesz az ember. De minden pillanatban gátat kell vetni önmagunkban a gonoszságnak és a rágalomnak. Albert Camus
10. A gyûlölettől, a rosszindulattól, az aljasságtól, az igaztalan bírálattól egyvalaki védhet meg: önmagad. Müller Péter