A gyûjtögetés - és feltételezhetően a rítus is - próbálkozás annak az ûrnek a betöltésére, amely a belső énünkkel való stabil kapcsolat hiányából fakad. Ilyenkor inkább tárgyakhoz, és nem élőlényekhez vonzódunk.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyûjtőszenvedély a hatalomvágy megnyilvánulási formája. A gyûjtők kiegyensúlyozatlan emberek: életük irányítása folyton kicsúszik a kezükből, és ezt úgy kompenzálják, hogy egy adott tárgyból igyekeznek minél többet birtokba venni. Hogy miből, az teljesen mindegy. Gyûjthetnek bélyeget, söralátétet, szivargyûrût vagy éppen harci sisakot. A gyûjtő másik fontos ismertetőjele ugyanis, hogy a felhalmozott tárgyakhoz nem fûzi érzelmi kapcsolat. Dimitri Verhulst
2. A gyûlölködést (...) nem könnyû kezelni, mert az mindig személyre irányul - ez a dolog lélektanának a lényege. A gyûlölködés ugyanakkor leginkább magáról a gyûlölködőről szól, aki fontosnak képzeli magát. Gerő András
3. Ahogy a fogyasztás, a gyûjtés is végtelen történet, mert minden teljesült vágy új kívánságokat terem. A teljességre törekvés soha nem ér véget, a vágy teljesülése alapjában véve illúzió marad.
4. Minden hozzájárul a rendetlenséghez: amit nem használunk, nem hordunk többé, nincs kedvünk vagy bátorságunk kidobni, vagy úgy gondoljuk, hogy egyszer jól fog még jönni. Talán neveltetésünk vagy régebbi tapasztalataink miatt, vagy mert kételkedünk képességeinkben, ragaszkodunk olyan megoldásokhoz, amelyek nem engednek továbbmozdulni az élet más területein sem, legyen az munka vagy akár párkapcsolat. Aki rendet rak, gyakorolja az elengedést, s ez segíti a mentális takarítást, ami a fejlődésünket szolgálja. Basa Ágnes
5. Valamikor szerettem volna egy helyen gyûjteni tárgyakat magam köré, végül csak helyeket, élethelyzeteket sikerült. Ez se kevés. (...) Ami fontos tárgy, az úgyis belém költözik, nem tud elveszni. Parti Nagy Lajos
6. Nem elég, ha a mûremek egyszerû esztétikai kielégítéssel szolgál; saját lényünknek is meg kell gazdagodnia általa. Éreznünk kell, hogy hiány támadna bennünk, ha ez a mû hiányzanék.
7. Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyûjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyûjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniuk, s még azután is gyûjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyûjtünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy gyûjtsünk. És gyûjtünk, gyûjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyûjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról. Gárdonyi Géza
8. A rítusok megjelennek a munkavégzés során, de a szociális életünkben is. Ha fiatalok párt keresnek, és nem sikerül már elsőre, bizony kialakul valamilyen rítus, találkozni, randizni, bulizni stb. Néha éppen az ilyen rítus az oka a sikertelenségnek, például az egyikük azonnal a stb.-vel szeretné indítani. Csányi Vilmos
9. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
10. Az emberekben helye van a hitnek, a meggyőződésnek, nem élhet ezek nélkül. Az ember szüntelenül kutat valami után, amivel a benne lévő ûrt kitöltheti. Bor Ambrus