A gyûjtőszenvedély a hatalomvágy megnyilvánulási formája. A gyûjtők kiegyensúlyozatlan emberek: életük irányítása folyton kicsúszik a kezükből, és ezt úgy kompenzálják, hogy egy adott tárgyból igyekeznek minél többet birtokba venni. Hogy miből, az teljesen mindegy. Gyûjthetnek bélyeget, söralátétet, szivargyûrût vagy éppen harci sisakot. A gyûjtő másik fontos ismertetőjele ugyanis, hogy a felhalmozott tárgyakhoz nem fûzi érzelmi kapcsolat.

Kapcsolódó idézetek

1. A gyûlölet gyakran úgy viselkedik, hogy az áldozatot vádolja azzal a gyûlölettel, amelynek az áldozat valójában a célpontja. A gyûlölet lényege - a hatalom mellett - a zavar. Babiczky Tibor
2. A gyûjtögetés - és feltételezhetően a rítus is - próbálkozás annak az ûrnek a betöltésére, amely a belső énünkkel való stabil kapcsolat hiányából fakad. Ilyenkor inkább tárgyakhoz, és nem élőlényekhez vonzódunk.
3. Ahogy a fogyasztás, a gyûjtés is végtelen történet, mert minden teljesült vágy új kívánságokat terem. A teljességre törekvés soha nem ér véget, a vágy teljesülése alapjában véve illúzió marad.
4. Gyûjtenek, sokkal többet, mint amennyire szükségük van, mind csak gyûjtenek, gyûjtenek, s már nem is tudják, hogy miért. Mint az emberek, éppen. (...) Én ha valamit dolgozom, azért csinálom, hogy éljek. De ezek azért élnek, hogy örökösen dolgozhassanak valamit, aminek már nincsen is értelme. És a végén nem is élnek, csak dolgoznak, dolgoznak. Amíg meghalnak, addig. Mint az emberek, akik a falvakban élnek, meg a városokban, és egész életükben csak dolgoznak, hordják össze maguk köré a sok mindent, és nincs is idejük ahhoz, hogy örvendeni tudjanak az életnek. Wass Albert
5. Pénz kérdése az egész. Akinek nincs, az szerezni szeretne. Lehetőleg sokat. Akinek van, az költ belőle, lehetőleg nem túl sokat. Akinek még több van, az, ha módja van rá, elrejti a nyilvánosság elől, és nem ritka, hogy még fukar is. Légrádi Gergely
6. A gyûjtő olyan vásárló, aki ajándékot fogad el egy mûvésztől.
7. A tárgyak birtoklása kultúránk rögeszméje. Ha birtoklunk valamit, úgy érezzük, hogy uralkodunk felette; ha pedig nem uralkodunk felette, úgy érezzük, több örömünk lelik benne. Ez az elképzelés illúzió.
8. A gyûlölködést (...) nem könnyû kezelni, mert az mindig személyre irányul - ez a dolog lélektanának a lényege. A gyûlölködés ugyanakkor leginkább magáról a gyûlölködőről szól, aki fontosnak képzeli magát. Gerő András
9. Az is elhibázása az életnek, ha minden munkánk és gondolatunk a vagyonszerzés. Gyûjtünk először azért, hogy a hét sovány esztendőre meglegyünk. Gyûjtünk aztán, hogy bőségben éljünk, azután hogy gyermekeinknek ne kelljen dolgozniuk, s még azután is gyûjtünk, mert megszoktuk, mert a célt elfelejtettük. Már nem azért gyûjtünk, hogy éljünk, hanem azért élünk, hogy gyûjtsünk. És gyûjtünk, gyûjtünk: nincs semmi gondolatunk, semmi vágyunk, cselekvésünk, csak a gyûjtés, a pénzszaporítás. Végre a halál lerántja a kezünket a pénzes zacskóról. Gárdonyi Géza
10. Szeretem az embereket. Mindenkit. Úgy szeretem őket, mint a bélyeggyûjtő a gyûjteményének darabjait. Számomra minden történet, minden esemény, minden beszélgetésfoszlány: nyersanyag. A szeretetem nem személytelen, mégsem egészen szubjektív. Mindenki én szeretnék lenni, a béna, a haldokló, a szajha, aztán visszabújnék a saját bőrömbe, hogy leírjam annak az embernek az érzéseit, gondolatait, aki voltam. De nem vagyok mindentudó. A saját életemet kell élnem, mindig ezzel az eggyel kell beérnem. A saját életét meg nem szemlélheti folyton objektív kíváncsisággal az ember. Sylvia Plath