A gyáva csügged el, a törpe omlik le az élet terhe alatt. Nem ilyen vég, nem ilyen sors van a bátrak számára megírva.

Kapcsolódó idézetek

1. A bátrak megbuknak evolúcióból. A gyávák a túlélők. A mi gyerekeink még gyávábbak lesznek, mint mi. (...) A kölykeink törikönyvei nem a szerencsétlen hősökről fognak szólni, hanem a mindent túlélő gyávákról. A leggyávábbak lesznek a vezetőink. Õk majd tőlünk félnek, mi meg tőlük.
2. Iszonyatos teher mindez egyetlen embernek, különösen ha az illető ilyen fiatal, ilyen tapasztalatlan, és... a fenébe is, mit szépítsük: ilyen gyáva, mint én. Egyszerûen disznóság. De hát mikor igazságos az élet? A dolgok nem ilyen egyszerûek, a fájdalom, a baj és a megpróbáltatások nem egyenlő arányban oszlanak meg azok között, akik képesek megbirkózni velük. Egyesek rákényszerülnek, hogy Atlasszá legyenek, és egymaguk tartsák meg a világ súlyát. Nem volna szabad így lennie, mégis így van. Darren Shan
3. Ez a sors. Megváltoztatni nem lehet. Szenvedni pedig nem érdemes miatta.
4. A mélyszegénységben élők sorsa kívülről taszító, mégis hamis biztonságot ad (lám, van még lejjebb is), belülről pedig végtelenül küzdelmes és szomorú. A sikeres, hirtelen meggazdagodott ember sorsa kívülről előbb irigylésre, majd a végén, az elkerülhetetlen bukás után kárörömre méltó, belülről pedig küzdelmes és szomorú. A kettő közötti kisember sorsa kívülről érdektelen, belülről pedig küzdelmes és szomorú.
5. Csak a gyáva kérdi, hogy miért. Az a szent, aki nem érti azt, amiben hisz. Az a hős, aki nem tudja, miért hal meg.
6. A gyávák többször is meghalnak. A bátrak csak egyszer találkoznak a halállal.
7. Az ember félrelép, aztán elrendezi, és úgy dédelgetjük a saját kis gyávaságunkat, mint valami házi kedvencet. Cirógatjuk, idomítgatjuk, ragaszkodunk hozzá. Ilyen az élet. Vannak a bátrak, és vannak a megalkuvók. Anna Gavalda
8. Ez a világ, e földi élet Mi más az ifjúnak s a vénnek! Előbb arany, utóbb csak talmi, S a vége az, hogy meg kell halni. Vajda János
9. Az öregség nem a fiatalkori gyönyörök folytatása, hanem hosszú alászállás, amelyben az élet örömei, végül a legegyszerûbbek és legkisebbek is, hátramaradnak az úton. Persze: mindnyájan harcolunk a kétségbeesés ellen, de a végén mégiscsak az győz. Mert győznie kell. Hogy búcsúzni tudjunk. Jeffrey Eugenides
10. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.