A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog.

Kapcsolódó idézetek

1. A csendet hallgatom, a csend, az jó barát. A gyertya lángja ég, Benne egy új világ. Edda
2. Végleg enyész a sötétség, szívek lángja belobban, új kor hív, s a remény csillan a fény aranyán. Ara Rauch
3. Ha elmúlt a vihar és kitisztul az ég, majd egy tisztább, jobb, erősebb világra mosolyog le a napsugár. Arthur Conan Doyle
4. Kisüt a Nap, fogy a hó, eltûnik a takaró. Illatozik a virág, zöldbe borul a világ. Mentovics Éva
5. Ahogy az ablakon át kinézek, látom, amint az emberek vígan jönnek-mennek az utcákon. Nevetnek, nyaralnak, élik az életet. (...) Így lesz akkor is, ha majd én halok meg egyszer. Az ég nem szakad le, a Föld forog tovább. Születünk és elmúlunk észrevétlenül.
6. Az eső lehull, nem tép a szél, valami elmúlt, valami újra él. Fáj még, de ha a vihar csendesül, az árnyék talán elkerül. Tóth Gabriella
7. Még egy újabb gyertya, néhány jó barát, az Isten óvjon téged még sok-sok éven át. Néhány könnyû óra, egy nehéz év után legyen most szép az Ünnep, egy jobb év jön talán.
8. Mily messze fénylik a kis gyertyaszál! E rossz világban jótét így ragyog. William Shakespeare
9. Sejtem, tudom, hogy nincs halál!... Amint lejár a földi élet, A láthatatlan tûz: a lélek Lobogva más csillagra száll. Ábrányi Emil (ifj.)
10. Tûnnek évek, jönnek évek. Köd s homályra fény terûl, A leszállott esti csillag Reggel újra felderûl: De az ifjukor kihervadt, Véle kéj és szerelem, S nem hozhatja vissza többé Semmi földi kérelem. Bajza József