Kisüt a Nap, fogy a hó, eltûnik a takaró. Illatozik a virág, zöldbe borul a világ.

Kapcsolódó idézetek

1. Elmúlt a tél, felsütött a nap. Jött a május, a hajfodrász, a tavasz. Tiszta volt az ég, zöld ág virított a föld ormain, örömtől és reménytől reszketett a lég, az agg föld vendéghajat vett, virágok bársonyába öltözött, üvegszemén a fagy fölengedett és illattal kendőzte arcát... Mindig ugyanez történik, mióta világ a világ. Elmúlik a tél, jő a tavasz. Cserna-Szabó András
2. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
3. Ha az ember szeret valakit, mindent könnyûnek talál. A Nap fényesebb, a virágok szebbek, az emberek jobbak.
4. A gyertya szépen lángol, Nem fújja már a bántó szél. A viasztest elolvadt, Valahol új életre kél. A Föld már elengedte, Az égen egy csillag ragyog. Edda
5. A tavasz az új élet fakadásának ideje. A nap eloszlatja a homályt. Üde csókja életre kelti az alvó természetet.
6. Ember, állat jó kedvébe, Fagyos télnek vége, vége, De szép megint a világ! Hol bús avar volt ősz óta, Fölcsendül a madárnóta, S nyílik a sok szép virág. Benedek Elek
7. Õsszel azt mutatja meg a természet, milyen szép az elengedés. James Norbury
8. Ha elmúlt a vihar és kitisztul az ég, majd egy tisztább, jobb, erősebb világra mosolyog le a napsugár. Arthur Conan Doyle
9. Ébred a világ. Zöld illatok suhannak a határokon által, hozván a tavasz ígéretét. Parányi szálak búnak elő a barázdákból. Kifeslenek az ágak végin a szûz rügyek. Zsenge füvek parádéja lepi a mezőket. Dombok oldalán virul a galagonya. A telet általvészelt diófák szarvas koronája még kopár. Az új leveleket fakasztó hajtások vágyakozón kavarják az égi vizeket. Vámos Miklós
10. A nagy természet Miként ragyog. A nap mi fényt vet! Mily illatok! Johann Wolfgang von Goethe