A hagyományos szobrászatnak a jövő városában nem lesz már helye, mert éppen úgy elavult, akárcsak a hagyományos festészet. Mindkettő olyan ósdi, mint a lovaskocsi a mai közlekedésben.

Kapcsolódó idézetek

1. Már a jövő sem a régi. Karl Valentin
2. Manapság, mint az összes többi, úgy a hagyománytisztelet is elavult szokás, melyet csak néhány maradibbnak elkönyvelt múzeumban gyakorolnak.
3. A festészet az, amit az ember nem tud lefényképezni, a szobrászat az, amit nem tud mintába önteni. Karl Stauffer-Bern
4. Az ember lassan megöregszik, A jövőnél már fontosabb a múlt. Nem jön felénk, ami előttünk fekszik, Csak könyörtelen elmarad az út.
5. A dolgok rendje szerint az idő múlásával egy város is alakul, arculata változik. (...) Miközben az ember ösztöneitől, emlékeitől hajtva újra és újra hazavágyik, ahogy kiszáll a kocsiból, vagy leszáll a pályaudvaron, oda az egész. Ahova annyi várakozással készültünk, nincs többé. Bodor Ádám
6. Vonatot festeni pont olyan, mint rövid távon futni. Ha csak pillanatokra kihagysz, vesztesen távozol. Szöllősi Mátyás
7. A színek, a ruhák és az emberek is fakóbbak, csendesebbek, beletörődve battyognak várossá nőtt falujukban az egyik bolttól a másikig, az orvostól a gyógyszertárig, aztán vissza a lehúzott redőnyû lakások szobáiba. Ebben a városban nem élnek meg a kávézók, nem nyitnak egymás után új boltok, nincs hangzavar és sokadalom. Csak a régi cégérek porosodnak az évek óta érintetlen épületek homlokzatán. Mozi, amit bezártak, mert a helyiek nem látogatták, és mert a várost nem látogatta a helyi lakosokon kívül senki. Megállt az idő, és mintha az emberek is megálltak volna az idővel együtt, mintha beletörődötten gyászolnák az életet, amit le sem éltek, aminek mintha már akkor a végét várnák, amikor elkezdődik, nem nevetnek, nem sietnek, nem állnak le beszélgetni és fagylaltot enni, csak vonszolják magukat a dolgukra. Czakó Zsófia
8. A jövőbe látás mûvészet, nem tudomány.
9. Olyan korban élünk, mikor a mûvészetet az önéletrajzírás egy formájának tekintik. Elvesztettük a szépség iránt való elvont érzékünket. Oscar Wilde
10. Számomra nincsen múlt, nincsen jelen és nincsen jövendő az építészetben, hanem van építészet.