A hála az egyetlen igazi, autentikus ima; minden más ima csalás, hamis, mesterkélt. Ez a hála épp úgy emelkedik ki belőled, mint rózsából az illat...

Kapcsolódó idézetek

1. Azzal a mantrázással, amit sokan imádkozásnak neveznek, ami meg nem értett és át nem élt szavak, mondatok halmazából áll, és amiket oda sem figyelve elhadarsz, nem biztos, hogy oda jutsz, ahová szeretnél. (...) A valódi ima a szívből jön, és egy egész más minőséget képvisel. Úgy hívják, egész egyszerûen: hála. Ara Rauch
2. Az ima köszönet és kérés, hála és könyörgés. Nem úgy néz ki a világ, mintha az imák meghallgattatnának, mintha meghallgattattak volna. Nemigen imádkoznék, ha hinnék is.
3. A hála olyan, mint a rózsa. Táplálni kell, öntözni és ápolni, szeretni és óvni. Dale Carnegie
4. Az ima az igazság, az őszinteség tudománya. Marilynne Robinson
5. A csend gyümölcse az ima. Az imádság gyümölcse a hit. A hit gyümölcse a szeretet. A szeretet gyümölcse a szolgálat. Teréz anya
6. Az ima tett nélkül olyan, akár a nyíl íj nélkül. A tett ima nélkül olyan, akár az íj nyíl nélkül. Ella Wheeler Wilcox
7. Nem lesz a tiéd, amiért könyörögsz, sem az, amit akarsz. Azért, mert éppen a kérésed rögzíti a hiányt, és ha kimondod, hogy mi után vágyakozol, azzal pontosan és csakis ezt az élményt, azaz az akarást hozod létre a valóságodban. A helyes imádság tehát soha nem az esdeklő könyörgés, hanem a hálaadás imája. Ha előre köszönetet mondasz Istennek azért, aminek a megtapasztalása mellett döntöttél, legyen az bármi, akkor végeredményben elismered a létét - gyakorlatilag. A hála így a legerőteljesebb nyilatkozat Isten számára; megerősítése annak, hogy megadtam a választ, mielőtt még kérdeztél volna. Úgyhogy soha ne könyörögj. Határozz, hogy úgy legyen! Neale Donald Walsch
8. Az elhadart imádság nem sokat ér. Amit ajkad mond, azt érezze szíved is. Csak a szívből fakadt ima nyer meghallgatást.
9. Ha az egyedüli ima, amit elmondasz egész életedben, így hangzana: "köszönöm", az is elegendő lenne.
10. A hála érzését nem lehet kierőszakolni: lesznek olyan alkalmak, amikor tudjuk, hogy hálásnak kellene lennünk, és ennek talán még hangot is adunk, de legbelül mégsem vagyunk igazán hálásak. Ilyenkor a hála kimutatása némileg hamissá válik, és lemaradunk erről a csodás érzésről, miközben talán abban reménykedünk, hogy ha majd egyszer végre kialakul bennünk ez a nemes érzés, akkor többé nem kell megjátszanunk magunkat, és valódi hála fog eltölteni minket. A természeti világ a maga gyönyörûségével a hála egyik legnagyobb forrása és ösztönzője - persze csak akkor, ha tudatosan nyitunk az általa felkínált lehetőségek felé.