A halál úgyis eljön értünk, és ha az ember aggódik miatta, csak sokasodnak a ráncai.

Kapcsolódó idézetek

1. Jő a halál, nem is egy: amely elragad, az csak utolsó. Epikurosz
2. A halál mindannyiunkra rámosolyog. Az ember nem tehet mást, mint hogy visszamosolyog. Marcus Aurelius
3. A halál végül ránk nevet. Csak annyit tehetünk, hogy visszanevetünk.
4. A ráncok az idő sebei, amelyek néha olyannyira elmélyülnek, hogy belehalunk az öregségbe. Afonso Cruz
5. A halál megrendít bennünket még akkor is, ha tudjuk, hogy jönnie kell. John Steinbeck
6. A haláltól is megcsömörlik az ember. Stephen King
7. A halál biztos, de hogy addig mi történik, csak rajtunk áll.
8. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
9. A depresszió (...) lassan, észrevétlenül közelít, az ember úgy érzi, ő egészen egyszerûen ilyen lett. Olyan ez, mint egy ránc, amelyet már megszoktunk, és azt hisszük, mindig is ott volt. Ruby Wax
10. Mindannyian haldoklunk, a halál csak idő kérdése. Egyesek egyszerûen hamarabb halnak meg, mint mások.