A ráncok az idő sebei, amelyek néha olyannyira elmélyülnek, hogy belehalunk az öregségbe.

Kapcsolódó idézetek

1. A ráncok az élet írásjelei.
2. Sokan hordozunk olyan sebeket magunkban, melyeket nem gyógyít az idő. Müller Péter
3. A halál úgyis eljön értünk, és ha az ember aggódik miatta, csak sokasodnak a ráncai.
4. Vannak sebek, amiket túlságosan fiatalon szerez az ember, és túlságosan mélyre hatolnak. Nalini Singh
5. Nem csak betegségekbe halunk bele. Hanem magába az öregedésbe. Nicklas Brendborg
6. Egyes csalódások megráznak bennünket, egyesek pedig olyan sebet ejtenek rajtunk, hogy annak hegét egészen a sírig viseljük. Thomas Hardy
7. Az évek múlnak, ráncokra cserélik a szépséget, löttyedtségre az erőt, a belső csend ordítóvá mélyül. A Halál egyfolytában az ajtófélfát támasztja már, és ha kedve szottyan, elkapja az embert. Vavyan Fable
8. A sebek begyógyulnak, de ott marad utánuk a heg, amitől az ember idősebb lesz a valós koránál.
9. Az idő ráncokkal ír. Bolyai Farkas
10. Életmódunk meglátszik a bőrünkön, a fogainkon, talán furcsán hangzik, de még a ráncainkon is. Mindenki öregszik, de nem mindegy, miről is árulkodnak az arcunkon lassan kirajzolódó szarkalábak!