A halálhangulat (...) a temetőben elfogja az embert, ami persze nem félelmetes, sőt talán ott a legelfogadhatóbb, mint a mûtét a kórházban. Otthon a kanapén elég szar belegondolni, de ott a kórházban, hogy mindjárt felvágják a hasát, az valahogy (...) belefér. Jó, hogy nincs otthoni mûtét. Lehet, hogy meghalni is temetőben kéne.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember legföljebb akkor gondol a halálra, amikor beteg, vagy amikor valakinek a temetésén van, vagy a templomban. De inkább csak úgy általában gondol rá, nem vonatkoztatja a halált önmagára, arra, hogy egyszer majd ő is meghal. Ladislav Fuks
2. Mindegyik temetéssel eggyel könnyebb elfogadni a halált. Minden ember halálában meghal belőlünk is egy darab. Talán ez fáj a legjobban. Ezért mennek ki a temetőbe, hogy átéljék ezt a fájdalmat. Magukat siratják egy idő után a siratás leple alatt. Kollár-Klemencz László
3. Ha az emberek úgy tekintenek a temetőre, mint a túlvilág kapujára, akkor természetes jelenségként tudnak a halálra gondolni, és könnyebben elfogadják. Ám ha a temetők köré falakat emelnek, az emberek távolabb kerülnek a haláltól. Iskender Pala
4. Egy olyan kultúrában élünk, ahol a halál valamiféle, ha nem is szégyenletes, de elrejtendő dolog. Kórházakban történik, idegen emberekre bízva. És ugye azzal hízelgünk magunknak, hogy hû de modernek vagyunk, miközben egy babonás félelem van bennünk a halott látványától.
5. A temetés a legszebb dolog az ember életében. (...) Itt is van olyankor, meg ott is; egy hídon áll, ami összeköti az életet a halállal, a létet a nemléttel, a bizonyost a bizonytalannal. Az elhunyt elnyeri végső helyét az emlékek között, cselekvésre képtelen immár, a múlt passzív szereplője lesz, egy árnyék a ködben, melyre már nem figyel senki sem. Jelen időből múlt idő. Veres Attila
6. Ez volt a legszebb temetés, melyet kis településünk valaha is látott, s még évtizedek múltán is nosztalgikus emlék lesz, emlegetik... Micsoda kár, hogy én ebből semmit se élhetek át, én járok a legrosszabbul, a fenébe is! Hiszen halott leszek. Ez az egy biztos! Mint a halál. Hogy a saját temetésemen halottnak kell lennem.
7. Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál?
8. Miért ne beszélhessen valaki a halálról, ha azzal könnyít a lelkén? Értelmetlen dolog, ha ők itt hárman most nekiállnak komédiázni és mindenáron megkerülik a szót. Más ott, ahol csoportosan élnek az emberek és egymáshoz bújhatnak félelmük elől. Ott csak ámítsák egymást és önmagukat, takargassák, bújtassák hazug, cifra szavak mögé a halált, akkor is, ha már közel van és akarva-akaratlan be kell fogadniuk. De ők hárman itt ebben a komor házban nyugodtan lehetnek igazabbak, szokás, illendőség, hagyomány nem köti őket, nem is jelent nekik semmit. Mika Waltari
9. A hamvasztást a mai napig a lehető legjobb ötletnek tartom. Az ember a földből nem megy sehová. Engem ne temessenek koporsóba. Belegondolni is rossz, hogy mi történne ott a testemmel. Felfordul a gyomrom, tényleg. Ha elhamvasztanak, az tiszta ügy. Egy kézzel fogható urna, kis helyet foglal, nincs vele gond. D. Tóth Kriszta
10. Hiányzott a feleségem. A hiányát könnyebb volt elviselni a temetőben, ahol mindig is halott volt, mint az összes olyan helyen, ahol élt. John Scalzi