Az ember ugyanúgy, ahogy megszokja az életet, megszokja a halált is. Ahogyan szomjazza a létezést, szomjazza majd a megsemmisülést is. Végül is itt, a kórházban, ezen a haláltanyán ugyan mi lehetne hétköznapibb az elmúlásnál?

Kapcsolódó idézetek

1. Az emberek olyannak képzelik a kórházat, amilyen csak a mesében van. Úgy tesznek, mintha kórházba az emberek mind gyógyulni járnának. Pedig van, aki meghalni megy. Eric-Emmanuel Schmitt
2. El kell felejteni, hogy mindenkit megmenthettek, aki ebbe a kórházba kerül. Az ember halandó. A sebesült egyszerûen nem bír ki mindent. És a sebész se.
3. A kórházban a haldokló magányos. Számos gép, mûszer csatlakozik testünkre. Nincs körülöttünk szüntelenül szorgoskodó hozzátartozónk, aki néhány kedves szóval odalép hozzánk, letörli a verítéket homlokunkról, fájdalomcsillapítót ad, elbeszélget velünk, eltereli figyelmünket a jelenről. A kórházban az ügyeletes ül a nővérfigyelőben, és szemével a mûszerek jelzéseit követi. Többnyire csak akkor megy a beteghez, ha hívja, vagy az állapota rosszabbra fordul. Az elmúlás mechanikus, gépies lett. Elembertelenedett, akár világunk jó része.
4. Akinek a kórház a munkahelye, az szolgál. Esetleg kimerülten, elkeseredetten, bizonytalanságban - de áll a vártán. Erre szerződött, erre esküdött fel. Barát József
5. Egy kórház valóságos külön világ! Mennyi szenvedés, halál, de gyógyulás és élet is zsúfolódik egy épület falai közé! Az emberek sorsa az orvos kezében van - élet és halál felett dönthet. Az ilyen feladathoz csakis kellő alázattal és felkészültséggel lehet hozzáfogni. Fábián Janka
6. Az emberben, ha megöregszik, több a megszokás, mint az élet. Vagy talán a megszokás az élet. Szász Imre
7. Az idő hajlamos elolvadni a kórházban, és a másodpercek, percek és órák közti határok elmosódnak, a nappal és az éjszaka szinte összefolyik.
8. Az orvos kimerültsége a halál láttán... én is dühöngenék, ha látnám, hogy meghalnak a betegeim. Beleértve azokat is, akik egyelőre meggyógyultak. Végül is meg kell halni. Mindent megteszel, mégis meghalnak... életed minden napján. Igazán van miért haragudni a haldoklókra. Szegény orvosok! Egész életüket azzal töltik, hogy egy olyan programot javítgatnak, amit úgy fejlesztettek ki, hogy végül bekrepáljon. Daniel Pennac
9. Az ember már csak ilyen. Ha másban nem, legalább abban reménykedik, hogy valóban a remény hal meg utoljára. Jodi Lynn Picoult
10. Az ébren töltött ideje nagy részében kábultan fekszik. (...) A harcot feladta, és vele együtt az élni akarást is. Mindig azt hittem, hogy a halál úgy jön el, mint egy éjszakai besurranó tolvaj, aki ellopja, ami a legértékesebb. Úgy hittem, hogy az ember a halált a legvégső pillanatig tagadja, az utolsó leheletéig küzd. De nem. (...) Már elfogadta a halált.