A halálnak is van stílusa. Többnyire zagyva, visszataszító és érthetetlen. Kivételes pillanatokban viszont egyenesen avantgárd.

Kapcsolódó idézetek

1. A halál a föltétlen bizonyosság. Addig a félelmes, göröngyös buktatóút, az élet. És közben néha a megnyugvás, hogy mindebben rend van. Márai Sándor
2. Nagyon nehéz meghatározni, miben is áll a stílus: néha megfoghatatlan, néha nagyon is kézenfekvő. Giorgio Armani
3. Kétféle halál van. Az egyik, amelyik bezárja a kaput maga után. A másik, amelyik nyitva hagyja. Wass Albert
4. Szörnyen hangzik, de a halál radikális szakítás. Nincsenek szürke területek. Nincsenek kételyek. Bizonyos szempontból üres vászon. Lisa Jewell
5. Amikor eljön a halál, mindig bejelentés nélkül érkezik, mindig kegyetlen és vérszomjas. Értelmetlen és abszurd.
6. Mulatságos, hogy a halál mindenfelől támad. Az ember próbálja kicselezni, az egyik oldalról elbarikádozza magát, a másik oldalról a halál mégis utat talál hozzá. Stephen King
7. A halál teleírja az ember vonásait, ellopja a régen volt szépséget, és a helyébe jéghideg, csendes kétségbeesést fest.
8. A halál egyáltalán nem olyan, mint a filmekben. A halál fütyül az olyasmikre, mint a dekoráció, az elvárások, a család, a karácsony. Karafiáth Orsolya
9. A halál egy sötét és végtelen mélység, amibe az ember beleordít. Megdobálja kővel, és hallgatja a visszhangokat, miközben igyekszik kitapogatni a határait. De semmit nem lehet biztosan tudni.
10. A halál nem válogat. Nincs kegyetlenebb vagy kevésbé kegyetlen halál. Ezért olyan félelmetes. A szokásaid, a korod, a személyiséged, a vagyonod, a szépséged... mind lényegtelenek a halál színe előtt. A halál azért rettenetes, mert mindezeket elpusztítja.