A halhatatlanság fûzi borostyányát azoknak, akik arra méltók. Az idő egy nagy folyó, amely kihányja kebeléből a gazt, és (...) csak azt tartja meg az örökkévalóságnak, ami megérdemli az örökkévalóságot.

Kapcsolódó idézetek

1. Sorsunk (...) nem a valószerûtlensége miatt irtóztató; azért irtóztató, mert visszafordíthatatlan és vastörvényû. Az idő anyagából vagyok. Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó. Jorge Luis Borges
2. Mikor az idő gyakorta a ti vállaitokra teszi vaskezét, az nem azért van, mintha titeket agyon akarna nyomni, hanem hogy megpróbálja a ti lelketeknek erejét és szilárdságát. Mert a ti vállaitoknak erős alapjára akarja építeni az ő mûveit. Mert az idő csak az élet nélkül valót és a tehetetlent rombolja el; az élőt pedig és az erőt gyarapítja és táplálja.
3. Az idő teljessége a teljes idő. Nem változik. Nem nyújt segédkezet. Nem figyelmeztet, nem is magyaráz. Az idő egyszerûen van. Ha pillanatról pillanatra éljük, ön is rá fog ébredni, hogy mindannyian borostyánba ragadt bogarak vagyunk. Kurt Vonnegut
4. Képzelj el egy kavicsot, amit már évszázadok óta formál a folyó! (...) Mennyi mindent érezhetett, tapasztalhatott ez idő alatt! Micsoda bölcsesség rejtőzhet benne! (...) A halhatatlanság itt kezdődik.
5. Az idő, ez a szavábavághatatlan, elnyûhetetlen, lelőhetetlen, elviselhetetlen patak csak folydogál, csepeg, totyog, (...) mert ennek a végtelenfejû és pillanattestû állatnak mindegy, hogy élünk-e vagy épp halunk, mindegy, hogy ki kivel van, csak bandukol, nem tudni, merre, előre vagy hátra vagy körbe vagy helyben, csak az biztos, hogy rajtunk, úgyhogy már mindannyian annyira utáljuk, mint a saját lábszagunkat, nem tudunk előle megszökni, se elbújni, meglépni, hozzánk van kötözve és szaga is van neki, büdös időszaga van, régi boroknak és befőtteknek van csak hasonló, néha megolvad, mint a sajt, néha kemény, mint a bakancs orra, nem baj, ez az idő is jó lesz, ha már nekünk jutott ez a juhtúrónyi idő. Cserna-Szabó András
6. A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fû. Az ember is. Sorsa, mint a virágé: a pusztaságban egy forró fuvallat, és már tova is tûnt, és ahol állt, nem marad utána semmi. Csak az halhatatlan, aki szeret.
7. Az élet olyan, mint a víz: csak folyik, egyre folyik, soha nem áll meg egy pillanatra sem, hanem magával ragad mindent, ami beleesik, magával ragadja valahová, amit az ember úgy hív, hogy "örökkévalóság". A percek, órák, napok, évek, álmok, megvalósítások, kudarcok és emlékek... minden, amiből az ember élete és szíve és lelke felépül... csak viszi, és soha nem hoz vissza semmit. Wass Albert
8. Kegyetlen dolog a sors (...). Széttépi az embereket, összetöri a szíveket, fájdalmat okoz az ártatlanoknak. Ugyanezt teszi az idő: cafatokra marcangolja szét az embereket, míg már túl erőtlenek ahhoz is, hogy képesek legyenek felegyenesedni, hogy felálljanak és éljenek.
9. Amit az idő meg akar tartani, azt eltemeti. Mark Lawrence
10. Az idő az istenek adománya, azért adatott az embernek, hogy használja, kihasználja, (...) az emberiség előrehaladásának szolgálatában. Thomas Mann