A hangos ima általában nem Istennek szól, hanem a templom közönségének.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ima nem Istenre, hanem ránk hat.
2. A hangtalan imák nem maradnak némák Isten előtt. Charles Haddon Spurgeon
3. Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Antoine de Saint-Exupéry
4. Dal helyett csak imádkozom, Néma érzéssel áldozom: Félek, a szó kimondva ránk, Az égbe nem hat már imánk S hibáinkat újra meg újra Tûrni már az isten is únja.
5. Igaz, hogy az Isten hódolásunkra nem szorul; de az imát nem az Istennek, hanem az embernek java követeli, és pedig azon jónak tekintetéből, miszerint az embert az Istenre emlékezteti és erkölcsi életre buzdítja. Palotai József
6. Az embereknek nem imákra van szükségük (...), hanem arra, hogy valaki elvégezze a felmerülő feladatokat. Terry Pratchett
7. Az ima köszönet és kérés, hála és könyörgés. Nem úgy néz ki a világ, mintha az imák meghallgattatnának, mintha meghallgattattak volna. Nemigen imádkoznék, ha hinnék is.
8. Isten nem szereti az egyéni hangú fohászt: az önállóan imádkozók könnyen eretnekké válnak.
9. A hang nem beszédre való. Az ember szívével és gondolataival fejezi ki magát. Ha a beszédet fecsegésre használjuk, szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál, és csak arra méltó.
10. Az ima ne kérések sora legyen, hanem alkalom a megértésre! Imádkozás közben lelkünket kitárva várunk arra, hogy valaki gondolatokat suttoghasson a fülünkbe. Ez a valaki Isten.